“Ültess el egy gondolatot, lesz belőle egy cselekedet,
ültess el egy cselekvést, lesz belőle egy szokás,
ültess el egy szokást, lesz belőle egy jellem,
ültess el egy jellemet, lesz belőle egy emberi sors.”

Szvámi Sivánanda

Egy másik sorrend szerint pedig az, amit gondolsz, meghatározza, hogy érzed magad és mindez befolyásolja, mit teszel, vagy nem teszel meg. Mindkét láncban elől van a gondolat és meghatározó.

Hiedelmek

Gondolkodási szokásaim alapja a hiteim, hiedelmeim önmagamról, a világról, és arról is, hogy mi lehetséges számomra és mi nem az.

Csányi Vilmos etológus megfogalmazásában az embert az állatvilágtól az különbözteti meg, hogy kialakítottuk a közösséget. Szeretünk közös akciókat végezni és megszervezni a közösségeinket. Az emberi nyelv megjelenése után közös hiedelmek alakulnak ki minden közösségben, minden életterületre vonatkozóan, amelyet a közösség tagjai elfogadnak. Ezek után megjelenik a hűség a közösségekben, ami azt jelenti, hogy saját érdekeimet hajlandó vagyok a közösség érdekei mögé sorolni. Vagyis a közösség jellemzői (1) a közös tevékenységek, (2) közös konstrukciók, (3) hiedelmek és (4) a hűség.

Minden gondolat egy hiedelem egyben. Mit gondolok a társaimról, magamról, hova helyezem el magam a világban, a környezetemben, a bioszférában stb.

A hiedelmeknek két összetevője van: érzelmi mag (gyűlölet, szeretet, megbecsülés, jutalom, büntetés stb. kapcsolódik hozzá) és racionális leírás (történet, leírás vagy állítás, logikai magyarázat kapcsolódik hozzá).

„Nem tudom, miért, de az anyám mindig így csinálta.”
“Ezt mondták, ezt gondolták a családunkban.”
“Egy felnőtt ember … így, meg úgy..”
“A férfiak mind….”
“Egy tisztességes nő …”
“A házasságban a nőnek az a dolga …”

És sok hasonló gondolat.

Egy hiedelem lehet, hogy logikus, racionális, valakinek a tapasztalatán alapul, amikor elindul és pár generáció múlva már nem az, nem válik a javunkra, mégis csináljuk, követjük. Egy biztos, emberként szükségünk van a hiedelmekre. Javunkra pedig azok válnak, amelyek megengedőek, élni hagynak, a teljesebb és még teljesebb élet felé engednek.

Saját hiedelmeink forrása lehet öröklött, hozzánk közel álló, meghatározó személyektől, transzgenerációsan hozott mély meggyőződés. És lehet az alapja saját életünkből való tapasztalat is.

A kérdés a hiedelmeinkkel kapcsolatban, hogy élni segítenek-e, megengedőek, a felszabadult életünkhöz járulnak hozzá, vagy korlátokat szabnak, leszűkítik mozgásterünket, félelmet, szorongást keltenek, stresszt okoznak számunkra.

Ráadásul annyira megszoktuk már ezeket a gondolkodási szokásainkat követni, hogy fel sem tűnik, mi történik. Automatikusan „rááll az agyunk” a régi nótára. Olyan ez, mint egy kocsikerék nyoma a sáros szántóföldön. Eső után megszárad, mélyen barázdált és nagyon nehéz belőle kizökkeni, más nyomon hajtani a kocsit tovább. Nehéz, de nem lehetetlen. Figyelem, elszántság, erő kell hozzá és a döntés, a szándék.

“A negatív felszólítások rendszerint hangosak, világosak és határozottak, míg a pozitív üzenetek olyan halkak és finomak, mint a folyó hullámaira permetező tavaszi zápor.”

Eric Berne

A legtöbben szülőként teletömjük a gyerekeink fejét korlátozásokkal. Néha engedélyeket is adunk. A tiltások megnehezítik a körülményekhez való alkalmazkodásunkat. Az engedélyek szabad választást kínálnak. Olyanok, mint egy horgászengedély. Csak lehetőségek. Nem köteleznek semmire. Így aztán a szépség és a sikeresség (és sok más) sem anatómia kérdése, hanem gyermekkori szülői engedélyeké.

Beszélgettem pár napja valakivel, akit szeretek és tisztelek arról, mit gondolunk a pénzért végzett munkáról. Ő azt mondta, amit pénzért csinálunk, az nem lehet a hobbink is egyben. Mert ha az lenne, akkor nem fogadnánk el érte pénzt. Pénzt elfogadni egy tevékenységért és azt a tevékenységet élvezettel, örömmel csinálni számára kizárja egymást. Vagy csak kiváltságos pár embernek jut az életben, hogy a munkája egyben a hobbija is.

Én úgy gondolom, ez is egy hiedelem. Egy önkorlátozó hiedelem. Az én hitem szerint, az én világomban lehet a pénzért végzett munkám egyben a szeretett tevékenységem is, amit élvezettel csinálok és nem csak pár kiváltságos embernek, hanem nekem is jár ez.

Úgy tapasztalom, hogy a mélyre növesztett gyökerekből tud erős és könnyed törzs és lomb fejlődni. A gyökereinkben vannak a hiedelmeink, hiteink, gondolati sémáink, sablonjaink. Ahhoz, hogy ezek engedjenek és ne pedig korlátozzanak, érdemes felülvizsgálnunk, aktualizálnunk azokat aszerint, hogy élni segítenek, engednek, lehetőségeket, engedélyt adnak a teljesebb élet felé, vagy korlátoznak, tiltásokat tartalmaznak.

Én abban hiszek, hogy vizsgáljuk meg és aktualizáljuk hiedelmeinket, rakjuk le az anyánktól, nagyanyánktól hozott jelmondatok közül azokat, amelyek nem segítenek élvezettel élni és találjuk meg a magunk hitét az életünkre nézve. Ezzel nem anyánkhoz és nagyanyánkhoz leszünk hűtlenek, csupán korlátozó hiteikhez. Mindazt tovább vihetjük tőlük, ami segít az örömteli életben.

És mindezt akkor is megtehetjük, ha már magunk is szereztünk pár keserű tapasztalatot az életünkben. Mert ami még hátra van nekünk, azt az időt tölthetjük egyre felszabadultabban és teljesebben. Ha engedélyt adunk magunknak erre. Fura és egyben csodás módon ez akkor is igaz, ha már idősebben gyakorlatozunk az életben. Mert amíg élünk, van lehetőségünk változtatni és új dolgokat kirpóbálni, engedni magunknak még többet és többet megtapasztalni a jóból, a felemelőből. Elsősorban döntés kérdése.

Fülön csípni lehúzó gondolatainkat – tudatos életvezetés

Jó módszer korlátozó gondolataink azonosítására, ha az érzéseinkből, közérzetünkből indulunk ki. Ha már rosszul érzem magam, gyanús. Miért érzem rosszul magam? Mi történt velem? Vagy min jár éppen az eszem?

Cselekedni

„Selye János, a stressz fogalmának megalkotója szerint stresszes helyzetben az ember négy dolgot tehet. Hatékonyan harcol, hatékonyan menekül, megkér valakit, hogy hatékonyan védje meg, vagy beteg lesz. Nincs több opció. Ez nem pszichológia, ez biológia.”

Feldmár András

Selye János osztrák-magyar származású kanadai vegyész, belgyógyász orvos volt. Sokat kutatta a stresszt. Már az 1950-es években megállapította ezt az összefüggést.

Van az a helyzet, kapcsolat, közösség, ahol az visz tovább engem, ha megtanulok hatékonyan harcolni, önérvényesíteni, kifejezni a szükségleteimet. Azaz megtanulok konstruktívan, tisztán kommunikálni, igent és nemet mondani. Van az a helyzet, amikor az visz tovább engem, ha megtanulok (ha eddig nem tudtam, mertem, szoktam) egyértelműen kérni.

Van az a helyzet, amikor a legjobb, ha rövidre zárom és elmegyek a helyzetből, felmondok, megszakítom a kapcsolatot, tovább állok. Nem adok több energiát a helyzetnek, kapcsolatnak. Lezárom. Mert amiben benne vagyok, amire figyelek, ahhoz adom az energiámat. Azt táplálom is egyben, fenntartom és ugyanakkor nem adom másra az energiámat. Mert az energiám véges. Ez választás kérdése.

Ha nem tudok hatékonyan cselekedni magamért szóval, tettel, akkor a tartósan fennálló stressz szorongáshoz vezet, a szorongás testi tünete pedig valamilyen betegség lesz. A tartós stressz megbetegít.

Gondolataim felülvizsgálata

Ha azért érzem rosszul magam, mert lehúznak a gondolataim, akkor érdemes közelebbről megvizsgálni gondolkodási szokásaimat és mintáimat és azokat felülírni.

Milyen gondolatok járnak a fejemben éppen most, minek eredményeképpen egyre rosszabbul érzem magam?

Bizonyára azt találod majd, hogy önmagadat leértékelő, lehúzó, leminősítő, vagy korlátokat szabó gondolatok keringenek a fejedben. Mi minden az, amihez nem vagy elég jó, ami nem lehetséges számodra, ami úgysem fog sikerülni, ami nem valósulhat meg. Neked biztosan nem. Ezek az önbántalmazó és önkorlátozó gondolatok gúzsba kötnek, akadályok a cselekvéshez és stresszhez, szorongáshoz vezetnek, ami felemészti az életenergiát.

Amikor kevés az energiád, a teremtőerőd:

  • nincs erőd elkezdeni, belekezdeni
  • nem haladsz a terveiddel, tennivalóiddal
  • halogatsz
  • szokásos rutin szerint és nem az igényeid, szükségleteid, vágyaid, érdeklődésed, kíváncsiságod, céljaid szerint éled a napjaidat
  • sok menekülő rutinra van szükséged (kis és nagy személyes kábítószereink, amikor kiszállunk, leállunk)
  • a menekülő rutinok „szabotáló” időtöltéseink, ezzel szemben vannak a lélekemelő időtöltéseink, amelyekből lendületet merítünk és több életkedvvel, energiával, lelkesedéssel jövünk ki belőlük, mint ahogy elkezdtük

Energiavámpír gondolatok

A negatív gondolati szokásaid pozitívra fordításához első lépés azok tudatosítása.

  1. Vedd sorra és egyenként írd fel ezeket a gondolatokat, állításokat.
    Kitől tanultad, hozod ezt a gondolatot? Ki az a számodra fontos személy, aki hasonlóan gondolkodik a témában?
    Gyakran felismerjük, hogy egy hozzánk gyerekkorunk óta közel álló személy, vagy több családi generáció előttünk gondolkodott így. Anyám, nagyanyám is így hitte a világról, rólam.
  2. Nézd meg a gondolat realitását, valóság alapját. Igaz –e ez az állítás ma számodra, a te életedben? Van –e olyan tapasztalatod, ahol ennek az ellenkezője bizonyult igaznak? Idézd fel ezeket az élményeidet.
    Keresd meg az összes olyan élményedet, tapasztalatodat, ahol más bizonyult igaznak, ahol te mást tapasztaltál.
  3. Gondold át, segít –e téged élni ez a régi gondolati szokásod?
  4. Ha nem lenne ez a gondolatod, ha nem így lenne igaz számodra, akkor milyen lenne az életed?
  5. Mi a te igazságod ebben a témában az életre nézve, önmagadra nézve?
  6. Eddigi pozitív tapasztalataid alapján mi a reális állítás önmagadról és a lehetőségeidről a témában? Fogalmazd át.
  7. Ha megkérdeznéd egy bölcsebb, szabadabb, jó pár évvel idősebb Önmagadat, ő mit mondana, hogy szól ez az állítás?
  8. Felszabadító engedélyeid lehetnek:
    “Nyugodtan megteheted ezt és azt .. “
    “Nem kell megtenned ezt, vagy azt ..”

Sokszor azért is nehéz „testre szabni” gondolkodási szokásainkat és mintáinkat, mert ezzel szembe megyünk a „családi gondolkodással”, aminek a környezetünk gyakran nem örül. Szeretnek olyannak tapasztalni bennünket, amilyennek megismertek és lehetőleg ne nagyon változzunk. Úgyhogy kell erő, kitartás és elszántság a változáshoz vagy azért, mert a régi már nagyon fájdalmas, vagy mert az új nagyon izgalmas.

És van, amikor a gondolati sémáink megváltoztatásával nem boldogulunk egyedül, szükség van külső segítségre, ami lehet egy segítő beszélgetés, coaching folyamat is.

A felszabadult és örömteli élethez a megengedő, felhatalmazó gondolataink segítenek.

Irodalom, gondolatébresztő

Judith S. Beck: Kognitív terápia (2011)

Csányi Vilmos: A hiedelmek természete (TED – 2011)

Eric Berne: Sorskönyv (1972)