„Magamban hordom saját egemet.”
Szabó T. Anna
A kiscsoportos, 4 – 5 fős szomatodráma napokon megtapasztaltam, hogy mennyi minden tud jótékony, gyógyító és gazdagító lenni számunkra, akik ott vagyunk. Igen, még az én számomra is, játékvezetőként, a csoport vezetőjeként.
Mi egymásnak
Ha semmi más nem történne, csak jelen lennénk, és odafigyelnénk egymásra és magunkra, már az gyógyító lenne és nagyon sok embernek hiánypótló.
Több, mint 20 évvel ezelőtt, amikor az önismereti munkámat elkezdtem, egy női körbe, csoportba jártam. Hetente egyszer találkoztunk. Megosztottuk egymással, amit akartunk. Meghallgattuk egymást anélkül, hogy hozzáfűznénk bármit is. Csak odafigyeltünk. Egyszerűen volt tér, hely, idő elmondani. És voltak, akik meghallgattak, odafigyeltek. Megmutattuk a csoportnak a hét folyamán született rajzainkat az élményeinkről, érzelmeinkről. Csodálatos volt! Máig érzem az értékét.
Innen is tudom, a „megszentelt” figyelem, a hely, ahol értékelés nélkül beszélhetek, bármit, lehetek önmagam, az nagyon is szükséges és gyógyító.
Így vagyunk jelen ezeken a szomatodráma napokon is. Ilyen kitüntetett figyelemmel. Elfogadással. Együttérzéssel. Türelemmel. Érdeklődéssel.
Ez egy intim, bensőséges helyzet. Mert ahogy Feldmár András is mondja, az intimitás az, amit csak te mondhatsz csak nekem. Akkor és ott, köztünk születik. Egy ilyen környezetben.
Jó ebben lenni.
A saját játékod
„ A ritmusok bennünk vannak, csak fel kell ébreszteni őket,
hogy megtaláljuk saját egyedi lényünk kifejezésformáit.
A saját ritmusunkat.”
Gabrielle Roth
A játékodban ezer módon kapsz segítséget a kibontakozó játéktól.
Először csak szemléled a képet, amit te magad ábrázoltál a benned történő élményeidről. Akár testi élmények, tünetek, betegségek azok, akár az érzelmeid, akár ahogyan érzed magad egy élethelyzetedben – tartozik ehhez benned egy belső kép. És ahogyan ezt kivetíted, megjeleníted a csoporttársaid segítségével, ez már egy élmény és magával visz a mögöttes üzenetek felé. Új nézőpontot kínál neked. Ránézel kívülről, mi zajlik benned.
Amikor aktív szereplőjévé válsz a belső képednek, a szereplők közé kerülsz, sok – sok lehetőséged van. A harmóniádat keresed. A következő nyugvópontot, ahová elvezet a kép. A személyes Igazságodon keresztül visz az utad. Az érzelmeid nyomában megyünk. Ami megérint. Ami felkavar. Vagy éppen az történik, hogy nem érzel semmit, bár „durva” a helyzet. Így születnek meg a kimondani valók. A kifejezni valók. Mindaz, ami ott és akkor Igaz. És rálátsz összefüggésekre is magaddal kapcsolatban.
Így jutsz el olyan benned őrzött kapcsolati sebeidhez fontos embereiddel, vagy önmagaddal is, amelyeket valahogyan rendezni tudsz, elkezded rendbe rakni, feloldani amit lehet.
A testi, érzelmi, életvezetési nehézségek mögött a tapasztalat azt mutatja, és a pszichológia is azt igazolja, mintázatok húzódnak. Hitek, hiedelmek, kapcsolati hiányok, többletek, nem a helyén lévő dolgok, amelyeket nagyon korai gyerekkorunktól hordozunk magunkban. Akkor élni segítettek. Mára már kinőttük, inkább gátol, mint segítene és itt az idő, hogy felülírjuk azokat.
Az érzelmi bevonódás, az érzelmi korrekciós élmény, az átélés, a beleélés az, ami gyógyít. Amikor nem csak fejből mondod, mert tudod, hogy minek kéne lennie. Hanem mintha ott lennél annál a Részednél – Énednél, aki éli, aki benne van éppen nyakig. Nehézben, örömben egyaránt.
Különleges lehetőség a szomatodrámában, hogy ott a kísérletezés lehetősége. Mert a tested mindig vezet és súg neked. Mi az Igaz, mi nem az. Kipróbálhatsz minden szerepet akár és átélheted a „másik” helyzetét. Átélheted, milyen abban a pozícióban/szerepben lenni. Gyakran segít ez abban, hogy jobban megértsd magad, a nehézségedet, a reakcióidat, a belső „erőviszonyokat” benned.
Nem kell kigondolnod, hogy lenne jobb, mint ahogy most van. Hanem egyszerűen kipróbálhatod a térben. És érezni fogod, hol jó, hogy jó, merre visz a tested bölcsessége.
Találkozások
Ha madarat szeretsz, égbolt legyél, ne kalitka.
Szabó T. Anna
A játékodban fontos találkozásaid lesznek.
Találkozhatsz saját Én – részeiddel. A belső csapattal. Van, aki támogató, van aki inkább visszatart. Mindenki téged segít a maga módján. És ez sokáig jól is működött. Talán lejárt. Itt az ideje a változásnak.
És itt lehetőséged van egy újfajta együttműködést kipróbálni velük. Ami most aktuális. Az új minőség – ezt megérezheted.
Találkozhatsz a Belső Gyermekeddel. Mindannyian úgy járunk – kelünk, mint egy kis csapat. Itt van velünk sok – sok fiatalabb énünk. Egészen a kicsi magzatig, ahogyan kezdtük ezt a földi életünket. Itt vannak velünk. Mindenki benne van a maga módján abban, ahogyan reagálunk helyzetekben.
Vannak, akik árnyékban voltak eddig, mert valami fájdalmas élmény, hiány, vagy többlet miatt nehéz velük kapcsolódnod. Mert ott a fájdalom.
Ezek a belső gyermek találkozások igazán gyógyítóak. Ahogyan együttérzel magaddal olyan, mint amikor magadat öleled át. És most már mindig ott leszel magadnak. Olyan ez, mint amikor egy üres tartály kezd megtelni szeretettel, figyelemmel, öleléssel, melegséggel. Egy régen elveszett bizalom kezd helyreállni.
Találkozhatsz a Jövőbeni éneddel, aki már tudja, élni azt, amire ma vágysz. A bölcsebbel, az erősebbel, a könnyedebbel, az érettebbel, olyannal, amire szükséged van, hogy kividd és az életedben is éld, meglépd, csináld a változást. Ezek a találkozások olyanok, mint amikor lesz egy kapcsolatunk egy bölcs öreganyóval/apóval, akihez bármikor odafordulhatunk a tanácsáért, a bátorításáért. A kapcsolat megszületett és élő marad. Ha ápolod. És komolyan veszed.
Vágyott kép
A játékodban előre is tekinthetsz az életed idővonalán. Megalkothatod azt a vágyott képet a világodból, ami már készen van benned, érzelmileg átélhető számodra. Éppen azért, hogy beleengedd magad és átéld. Hogy érezd az érzést, ott vagy, benne vagy, már éled.
Mindig annyit, amennyi készen van és megalapozott benned belül. A játék bölcsessége egyébként is elvezet a számodra következő lépéshez.
Igaz a mondás, azt tudod megvalósítani, amit el tudsz képzelni. És amit annyira el tudsz már képzelni, hogy szinte a bőrödön érzed az élményt, az illatokat, a színeket, a hangokat, a talpad alatt a lépteidet. Azzal, hogy átéled a játékodban, magaddal is viszed. Mindig annyit, amennyire készen vagy belül.
Döntés
Gyakran oda vezet a játékod, hogy megláthatod, mennyire fontos a te döntésed, szándékod.
Az új határok felállításakor. A figyelmed fókuszának megválasztásakor. Hogy mire adod az erődet, energiádat, annak megválasztásakor. Hogy mit engedsz be a világodba és mit zársz ki onnan.
A mozdulatlanból a mozdulás idején. A próbálkozás, kísérletezés idején. Amikor nem jönnek az érzések, csak kattognak a gondolataid, akkor is. Amikor elakadva érzed magad.
Gyakran maga a változtatni képesség, a kezdés – befejezés – új kezdés ritmusát is tanuljuk. Mert az életben sem tudjuk sokszor a biztosat előre. Kipróbáljuk. Nem jó? Változtatunk.
Ez a legtöbb és nem is kevés. Ezt is tanuljuk a játékban. A játékok – úgy is mondhatjuk – a való élet főpróbái.
Szabadság.
Látni és hallani azt, ami bennem van – és nem azt, aminek lennie kellene.
Elmondani azt, amit érzek és gondolok – és nem azt, amit mondanom kellene.
Érezni azt, amit érzek – és nem azt, amit éreznem kellene.
Kérni azt, amire szükségem van – és nem várni, várni, várni, amíg engedélyt kapok.
Merni, hogy azt tegyem, amit szeretek – ahelyett, hogy mindig a biztosat választanám.
Virginia Satir
Mások játékában
Mint egy gyöngysor, úgy fűződnek fel egy szálra az egész nap élményei.
Az életünk gyöngysorára.
A különböző szerepekben, amiket kapunk, átélhetünk a csoporttársaink játékában, nagyon gyakran éppen azt a történetet éljük, ami a miénk is. Csak egy másik nézőpontból.
Gyakran van úgy, hogy valaki más játékában szereplőként hallasz meg erős mondatokat és az tud a szívedig jutni – ami a te életedben, valahogyan rád is vonatkozik. Vagy éppen neked van lehetőséged egy szerepben megérezni, átérezni állapotokat – ami valahogyan a te életedhez is kapcsolódik.
Sokszor hallottam már és magam is tapasztaltam, mennyit adnak ezek a szerepek, mennyire tovább fűzik a saját témánkat. És különleges módon én magam, játékvezetőként is benne vagyok ebben a körben. Nem véletlen sosem, kik jövünk össze. Gyakran nekem is ismerős a saját életemből valahogyan minden egyes téma, ami a szőnyegre kerül.
Hogy megy a fejlődés?
A fejlődés, növekedés, gyógyulás, harmóniába kerülés, kikönnyülés, erősödés, belső építkezés – bárhogyan is nevezzük és éppen miről van szó nem egy pillanat műve. Egy folyamat. Időre van szükséged. Ahogyan gyermekként is lassacskán növekedtünk, úgy felnőttként is lassacskán, a magunk egyéni ritmusában tudunk tovább növekedni belül és változni.
Mégis a pillanatoknak fontos szerepe van. A döntés, az elhatározás, a megérzések, ráérezni valamire – mind egy pillanat műve. Kimondani valamit. Megtenni egy lépést. Egy fontos pillanat. Amikor megerednek a könnyeid. Fontos pillanat. Ezekhez eljutni, sokszor a belső erőt összegyűjteni egy folyamat.
Ezért aztán újra – és újra szomatodráma játékba viheted, ahogy éppen vagy, amivel éppen bajlódsz az életedben. És hozni fog neked egy következő láncszemet, élményt, felismerést, valami fontosat, igazat.
Türelem is kell ehhez a munkához. Kitartás is. Belátás is. És közben élni az életünket, ahogyan legjobban tudjuk. Mert minden belső „műhelymunka” után ki kell menni és élni az életünket. Tapasztalni. Egymás között.
„A sorsod az, hogy oda megérkezz, de az utazást semmiképp se siettesd!”
Elif Shafak
A női kör ereje
A női körnek külön ereje van.
Elizabeth Davis és Carol Leonard bábák és a női testre specializálódott gyógyítók különböző kultúrákat és mitológiai személyeket tanulmányozva gyűjtötték össze a női létünknek 13 archetípusát, amelyet a női élettapasztalat hozott világra és amelyek női életünk különböző szakaszaiban vannak jelen, más és más intenzitással. Ezek a női kollektív képességeink tudásait hordozzák magukban.
A testünk változásai kísérik végig ezt a női életkört. A hozzájuk kötődő felismerésekkel kapcsolódhatunk a nőiségünkben rejlő erőhöz és bölcsességünkhöz.
Minden életszakasznak és archetípusnak megvannak a maga örömei, leckéi és lehetőségei.
Tizenéves lányságunk, tinédzser lányéveink idején éljük először a vérnővérségünket. Megérezzük és megszeretjük a női összetartozást, egymás támogatását, a szövetséget. A féltékenységen és az írigységen való felülemelkedésre, helyette az összefogásra, egymás támogatására tanít ez az archetípus és ez az időszak.
Aztán később, egy érettebb női korszakunkban, a negyvenes éveinkben, a változókor előtt érezzük megint nagyon erősen ezt az összetartozást. Nagyon szükségünk van ebben az érzékeny időszakban más nők támogatására, az egymás mellett állásra, a szolidaritásra és a szeretetteli józanságra, az együttérző és őszinte szavakra egymás között. Ez a női kör ereje.
Van, amit nők egymás között könnyebb kimondanunk, felvállalnunk. Azt tapasztalom a szomatodráma kiscsoportokon is, hogy az intim női témákról, testrészek tüneteiről, betegségekről is könnyebb női körben beszélni. És mindannyian ismerjük, mit jelent az, hogy a testünk a hold ritmusára ciklikusan működik. Ezt a hullámtermészetünket mind éljük a magunk módján. Nagyon tudunk egymáshoz kapcsolódni, egymást megérteni, elfogadni és együttérezni.
A vegyes csoportok ereje
Amikor férfiak és nők együtt vagyunk az önismereti csoportokon, ez a bensőségesség, így felvállalni magunkat, találkozni a férfi/női sebezhetőséggel és együttérzéssel különleges és sokat adó élmény.
Sokan sérültünk gyermekkorunkban, mert kislányként nem volt eléggé jelen édesapánk. Érzelmileg nem volt elérhető. Kevés volt az ölelés, az ölbe kuporodás, a közös jó élmények. Vagy túl sok volt, egészségtelenül, bántalmazóan, traumatikusan sok volt. És éppen így kisfiúként édesanyánkkal.
A vegyes csoportokon az ellenkező nemű társaink jelenléte előhívhat sok régi érzést, ahogyan vagyunk mélyen a férfiakkal, nőkkel. És ott lehetnek számunkra a gyógyító jelenlétükkel, amikor egy szerepre kiválasztva éppen a legjobb édesanyát/édesapát, vagy a vágyott társat hozzák el a világunkba.
Egy bensőséges ölelés – a csoport biztonságos keretei között – hiányokat töltöget bennünk. Megtapasztalni, hogy így is lehet kapcsolódni. Így is lehet figyelni és figyelmet kapni. Nőként egy férfitől. Férfiként egy nőtől.
Sokat ad az is, hogy láthatjuk egymást a nehézségeinkben, őszintén. A vágyainkban, nyíltan. Az örömeinkben, együtt. Akinek hiányai vannak a gyerekkorából a szüleitől, gondozóitól, annak minden cseppje a szeretetteli jelenlétnek és kapcsolódásnak gyógyító.
A csoport biztonságos tere és keretei, amire én csoportvezetőként odafigyelek, jó lehetőséget kínálnak erre. Az életben ritka az olyan helyzet, ahol ilyan biztonságosan tudunk jelen lenni egymással. Nem szaladunk ki a védelmet nyújtó „játszmáink” fedezékébe. És nem bántjuk egymást akaratlanul is a véleményeinkkel, tanácsainkkal, hozzászólásainkkal. Mert a csoportvezető lágyan ott tart az irányon. Van idő. Tér. Értéke a minőségi jelenlétnek. Az őszinteségnek.
Mikor elég a SzomatoDráma® és mikor nem?
A saját intenzív, transzformatív önismeretei munkámat úgy 22 évvel ezelőtt kezdtem el. Művészetterápiás táborok, zárt csoportfolyamatok, egyéni terápia váltották és kiegészítették egymást. Lényegében a mai napig elmegyek egy megfelelő terápiás helyzetbe, ha úgy érzem, erre van szükségem. Ez személyes emberi igényem is és szakmai felelősségem is. Egyébként is úgy gondolok az életre, hogy amíg élünk, van lehetőségünk a változásra, egyre inkább a helyünkre kerülni, önazonosabban élni és azt is hiszem, hogy ehhez az élet hozza is a szembesüléseket az éppen megdolgozandóval. A szakmai munkámban pedig nagyon nagy részben a személyiségemmel dolgozom. Ezért nagyon fontos annak a megdolgozottsága.
Az idő haladtával és minél érettebb a személyiség, ezek annál kevésbé megrengető folyamatok. De végül is bármi lehet. Gondoljunk csak az élet nagy veszteségeire. A szülők, közeli hozzátartozók elvesztésére. A gyászra. Vagy komolyabb betegségekre. Szóval bármit hozhat az élet.
A szomatodrámával 2018 óta foglalkozom és vezetek kiscsoportokat. Azt látom, hogy akkor segít igazán a szomatodráma abban a formájában, hogy havi egyszeri találkozóink vannak, de mindez a te szabad bejelentkezéseden alapul és nincs elköteleződés egy hosszabb folyamatra – ha neked az életed nagyobb részben működik, a fontosabb életterületeiden többnyire tudod élni a mindennapokat. De elakadtál, szükséged van segítségre a változáshoz, valamire, ami beindít, ahol találsz egy belső iránymutatást a hogyan továbbról.
Vagy amikor elrendezetlen kapcsolataid vannak, ebből belső feszültségeid élő, vagy már nem élő számodra fontos személyekkel és ennek a terhét szeretnéd elrendezni magadban.
Vagy amikor egy betegség, testi tünet érzelmi, lelki összefüggéseit keresed magadban.
Azokban az esetekben viszont, amikor az élet általában nehéz, minden területén. Nehéz önmagadat ellátni, nem nagyon vannak élő, aktív emberi kapcsolataid, talán a munkádat ellátni is nehéz, vagy drámaibban látod az életedet és benne magadat – tapasztalatom szerint neked nem havi egy – egy szomatodráma alkalomra van szükséged, hanem egy heti rendszerességű pszichoterápiás kísérésre és munkára. Én magam nem vagyok pszichoterapeuta. Mindezt az általam bejárt sokrétű és hosszú önismereti út és a szakmai gyakorlatom alapján mondom. Amit eddig láttam.
Nagyon fontos a helyén értékelni ezt a módszert, ami nagyon sok jót tud hozni neked résztvevőként, de lehet, hogy önmagában nem lesz elég. Nagyon jól ki tudja egészíteni viszont a kognitív terápiás folyamatokat a pszichológusod egyetértésével. Vagy bármilyen egyéni terápiás folyamatot is, ha nem jársz mellette csoportos terápiára. Mindezek mellett csodás lehetőség eljönni egy-egy szomatodráma alkalomra. Vagy rendszeresen részt venni a szomatodráma csoportokon.
„Valójában tudjuk, mire van szükségünk.
Mi hiányzik.
Vagy mi a túl sok.
Csak komolyan kell vennünk magunkat.”
Olvasmány és Zene
- Buda László: Mit üzen a tested?
- Buda László: Mit üzen a lelked?
- Elizabeth Davis és Carol Leonard: Életkör
- Ruediger Dahlke: A lélek árnyai
- Weöres Sándor: A teljesség felé
- Cariño * Nadia Larcher ft. Juan Quintero & Miguel Vilca
- A Winter Garden * Lorena McKennitt