Semmi sem gyengíti le az embert annyira, mint a gondolat, hogy az életünk csak egy másik élet főpróbája.”

Ya’acov Darling Khan

Sokféle csoportos és egyéni önismereti és terápiás módszer van. Másra, máskor jók, máshogyan segítenek. Én azt tapasztalom, gyakran ez a folyamat: (1) a ráismerés, meglátás, tudatosítás (nem mindig szükséges érteni), (2) majd az érzelmi megélés (enélkül nincs mély változás tapasztalatom szerint), (3) ez után jön valamikor a felülemelkedés, lerakás, megkönnyebbülés, túlnövés a helyzeten.

Hogy melyik szakasz mennyi időt igényel, nem tudni, egyéni. Érzelmi megélés nélkül tapasztalatom szerint nem lehet igazán mélyen átrendezni a belső képet. Nem lehet felülemelkedni, elengedni, lerakni valamit, amit meg sem láttunk és „nem volt meg” mindenestül, minden érzelmével együtt. Hogy hogyan jutunk a mélyen eltemetett érzelmeinkhez, ennek egy módja a szomatodráma.
(És miért vannak mélyen eltemetve? Mert arra tanultunk rá az életünk elején, hogy bizonyos érzelmeket nem mutatunk, élünk át, mert akkor nem vagyunk szerethetőek, azok nem elfogadhatóak. Nekünk valamilyennek kell lenni. Vagy mert egy traumatikus élményt úgy tudtunk túlélni, hogy elzártuk az emlékét az összes érzelmével egy ajtó mögé a lelkünkben.)

Dr. Máté Gábor mondja, nem elég intellektuálisan megérteni a traumáinkat, belső bajainkat. Érzelmileg is közel kell menni hozzá és átérezni, együttérezni önmagunkkal benne.

A szomatodráma úgy 10 éve van jelen az önismereti és terápiás módszerek palettáján.

Gyógyító kapcsolat a belső világunkkal. Egy öngyógyító belső folyamat, ami a testünk bölcsességére épít. A lényege, hogy egy bensőséges, bizalmas és biztonságos emberi együttlét során, ami a szomatodráma csoportban kialakul szeretetteli kapcsolatba kerülünk a belső világunkkal, önmagunkkal, van amikor egyes testrészeinkkel, valamelyik szervünkkel, vagy éppen én-részeinkkel, a bennünk élő személyiségrészeinkkel. Testi – lelki fájdalmaink nyomán indulunk a harmónia felé.

Szomato – a test bölcsességéből indulunk ki

A természetben minden belülről nő kifelé.”

Ősi dakota bölcsesség

Belső világunk (mindaz, amit gondolunk, ahogyan érzünk, a megélt élményeink emléke, mindaz, ami a testünkben történik) és külső világunk (életünk alakulása, körülményeink, kapcsolataink, egészségünk) kapcsolatban van egymással, egymás tükörképei. Oda – vissza hatnak egymásra. Ebből indulunk ki.

A testünk bölcsessége megkérdőjelezhetetlen, a testünk emlékezete pontosan őrzi minden élményünk lenyomatát. Ezért szeretünk a szomatodrámában a testi tüneteinkből, testérzeteinkből kiindulni. Csalhatatlan. Nem nagyon tudjuk tudatosan befolyásolni, pl. nem tudunk nem izzadni, nem tud nem kiszáradni a szánk, ha nagyon izgulunk. Nem tudjuk megakadályozni, hogy erős fejfájásunk legyen bizonyos napokon és sok más testi megnyilvánulásunkat, sokszor kellemetlen, vagy fájdalmas tünetünket sem tudjuk irányítani. A testünk bölcs és pont azt fejezi ki, ami van.

Szomatodrámára akkor jönnek el az emberek, amikor valami már nagyon feszít, nehéz testi, lelki teher, ott van egy betegség, amiből nehéz meggyógyulni, van valami életvezetési nehézség, konfliktusos kapcsolat, amin szeretnének változtatni. A saját kínjaink nyomán, ennek a belső diszharmóniának a nyomában indulunk el.

Mi lenne, ha egyszerűen megkérdezhetnénk a bölcs testünket, hogy mi is a baj, hol van a hiány, vagy mi a túl sok az életünkben?

Minden olyan behatásra, amire szívünk szerint nemet mondanánk, de valami oknál fogva nem tudjuk azt megtenni, a testünk válaszol egyfajta testi nemmel.„

Dr. Buda László

Dráma – belső világod színterében te vagy a rendező

A szomatodráma csoportokban a gyógyító játékok során egy erre kiválasztott és mindannyiunk figyelmével megtisztelt játéktérben, mint egy színpadon megjelenítjük neked, a főszereplőnek a belső világodat a csoporttársaid segítségével.

Főszereplő: te vagy, akinek a témájával foglalkozunk.

Szereplők: a szomatodráma csoport többi résztvevője, akik közül a főszereplő választja ki a „játéka” szereplőit.

Játékvezető: aki a tudásával és az érzékenységével kísér téged, mint főszereplőt. Segít meglátni távolabbról a képet, amiben vagy. Lehetséges útirányokat ajánl fel neked, mit tehetnél az ügyedért.

A szomatodráma játék során egy különös módon beszélgetésbe kerülsz bárkivel és bármivel, ami a konfliktust képviseli az életedben. Egy konkrét személlyel az életedből, aki nincs ott, de úgy teszünk, mintha ott lenne. Egy belső szerveddel, testrészeddel, vagy saját én-részeiddel, az egyikkel, aki erre menne, a másikkal, aki arra menne inkább az életedben. És megindul egy gyógyító kommunikáció. A gyógyulás már azzal elindul, hogy szóba állsz önmagaddal a „Hogy vagy?” kérdés nyomán.

A játék során meglátod azt, ami van.Ez az egyik nagy lehetőség a szomatodrámában. Fellebben a fátyol.

És még ennél is több történik. Abból indulunk ki, hogy nálad van a lehetőség, hogy tegyél a harmóniádért, a belső világod rendezője te vagy. Ezért aztán megtehetsz lépéseket, kipróbálhatsz dolgokat és átélheted, kimondhatsz bármit és mindent, amit a való életben nem tettél meg.

Ettől lesz gyógyító játék a szomatodráma. Lelki méregtelenítés és életünk napfényes oldala felé fordulás.

Képviseleti érzékelés

A főszereplő számára a belső világát a többi résztvevő jeleníti meg egy-egy szerepet elvállalva. Legyél te a fejfájásom, te pedig a hányingerem. Például ilyen módon kerül valaki egy testi tünet szerepébe és különös módon, ami már a családállításban is bebizonyosodott, a képviselők, vagyis szereplők pontosan tudják, érzik, kivel „hányadán állnak” a színpadon. Így vannak a főszereplő és a szereplők egy dramatikus játékban a színpadon együtt. Ahol kibontakozik egy belső „színdarab”.

Megszentelt figyelem

Fontos része a szomatodrámának. Gyakoroljuk, hogy osztatlanul és teljes figyelmünkkel forduljunk egymás felé és önmagunk felé is. Ennek híján vagyunk a mai, nagyon gyors világunkban. Pedig önmagában az egymásnak adott figyelem nagyon gyógyító tud lenni. Feldmár Andrásnál olvastam, ez a legtöbb, amit mi emberek egymásnak adhatunk.

Mi történik a szomatodráma csoporton?

4 – 5 fős kiscsoportban dolgozunk. Ez nagyon meghitt és bensőséges tud lenni. Néhány ismerkedő és ráhangoló játékos gyakorlat után a résztvevők személyes témáival foglalkozunk. Mindenki azért jött, mert valami bántja a mindennapokban.

Előkerül egy főszereplő a résztvevők közül és az ő témáját jelenítjük meg a többiek, mint segítő szereplők közreműködésével és a képzett szomatodráma játékvezető segítségével.

Egy szomatodráma alkalommal minden résztvevő lesz, lehet főszereplő, amikor az ő személyes témájával foglalkozunk. Mindez egy nyugodt, biztonságos és barátságos környezetben történik. Egymás iránt elfogadó barátságossággal, nyitottsággal és együttérzéssel vagyunk jelen. Figyelünk magunkra és egymásra is.

Itt arra is van lehetőség, hogy előjátsszunk valamit önmagunk számára, amelyet aztán az életben már könnyebb lesz meglépni, vagy talán már nem is kell. Sokszor tapasztalom, hogyha valamire igazán felkészültünk, akkor néha nem is kell már szembenézni vele. Néha persze igen… de ehhez rengeteg muníciót adhat egy jól sikerült Gyógyító Játék.”

Oláh Kata

Ilyen egy SzomatoDráma Gyógyító Játék

🪷 érzelmekben gazdag
🪷 felismerésekkel teli
🪷 gyakorlatias
🪷 mozgásos
🪷 kreatív
🪷 játékos
🪷 felkavaró
🪷 érintéssel járó (az intim határokat maximálisan tisztelve)
🪷 a harmóniád felé segítő
🪷 együttérző
🪷 a lehetőségek tere

Hogyan segít a SzomatoDráma?

Mikor igazán hatékony egy szomatodráma gyógyító játék? Akkor, amikor a főszereplő megérintődik attól, amit a színpadon (élete színpadán) lát.

Attól leszek jobban főszereplőként, hogy az életenergiámat, ami eddig a szokásos reakcióimra ment el (külső és belső harcok, konfliktusok, menekülések, elszigetelődés, elválasztottság, testi betegségek), most odateszem és választok egy más reakciót. Beleállok az erőmbe.

Radikális öngondoskodás. Kompetens vagyok a saját életemben. Mindannyiunknak vagy egy egészséges és hatóképes felnőtt része. Lehet, hogy nehezen hozzáférhető, de van. Ezt szólítjuk meg a játék során. Mert a legjobban én tudom főszereplőként, mi zajlik éppen bennem és azt is, mire van szükségem, hogy jobban érezzem magam.

A játékok az együttműködés, az elrendeződés felé mennek. Az elkülönültségtől az egység felé.

Feldmár András mondta, a megszokás azt jelenti, hogy olyan gyorsan megyünk, reagálunk, hogy észre se vesszük az útelágazást és hogy másfelé is lehetne ott menni. Csak tesszük, ahogy szoktuk, reagálunk, ahogy szoktuk. Ez is valami ilyen. Le kell lassítani, hogy meglássuk, mi minden van. És mi lehetne még.

Kinek és mikor nem ajánlott a módszer, mert nem működik?

Ha abban hiszel, hogy valaki másnak, az orvosnak, a pszichológusnak, vagy más szakembernek kellene segítenie rajtad és megoldásokat adnia az életedhez.

Ha azt hiszed, hogy a problémáid megoldásához a környezetedben valaki másnak kellene megváltoznia.

Ha úgy gondolod, hogy a tested állapota és a mindennapi életed alakulása, kapcsolataid alakulása között nincs oda – vissza ható összefüggés.

Ha pillanatnyilag nem tudod elfogadni, befogadni a másokkal való testi érintkezést, természetesen a személyes intim határokat maximálisan tiszteletben tartva.

Mit várhatsz tőle?

Sok mélyen megérintő élményt saját belső világodról.

Rálátást új összefüggésekre, miért is működsz úgy, ahogy.

Meglátod, ami van.

Az önmagaddal való mélyebb kapcsolódás örömét.

Annak erejét, hogy képes vagy, te vagy, aki tenni tudsz a harmóniádért.

Kapcsolatba lépsz a belső világoddal, a testeddel, az érzéseiddel. Ez a kommunikáció önmagában jó érzés és a harmóniádhoz nélkülözhetetlen.

A játékok az együttműködés, az elrendeződés felé mennek.

A szomatodráma nem helyettesíti az orvosi kezeléseket és nem is javaslom, hogy egyszerűen lecseréld rá az orvosi kezeléseidet. Nagyon jól kiegészíti viszont azokat és előre meg nem mondható módokon segíti a gyógyulásodat, harmóniád meglelését. A nyugati orvoslás gyakorlata mellett teljesen más irányokból, a lelkedet, belső világodat megszólítva közelíti meg a testi tüneteidet is.

Nekem a szomatodráma

Nekem a személyes életemben nagyon sokat segítettek a dramatikus önismereti módszerek. Segítettek közel kerülni a mélyen elzárt érzelmeimhez. Segítettek kimondani, kikiáltani, az erőmet a torkomban és a testemben érezni, cselekedni, kifejezni magam. És segítettek dühösnek lenni, sírni, ordítani, amikor azt kellett.

Beleállok az erőmbe. Ez a legjobb kifejezés. És ha egyszer már beleálltam, akkor a hétköznapokban sokkal egyértelműbb, mit választok és mit nem. Mihez adom magam és mihez nem. Könnyebbek a nemek és az igenek. Több a napfény.

🌷 Egyéni szomatodráma konzultációk,
dramatikus coaching: ITT.

🌷 Induló szomatodráma csoportok: ITT.

„Ha valakit úgy neveltek, hogy amikor elér a falig, akkor rettenetes elektromos sokkot kap vagy megégeti a kezét, akkor ez a valaki megtanulja, hogy nem szabad addig menni, ameddig egyébként tudna, és akkor kénytelen egy szűk helyen, a szoba közepén leélni az életét. Lehet, hogy teljesen hatalom nélkülinek fogja érzeni magát, és óriási bátorság kell, hogy kilépjen ebből, és megnézze, mi történik. Mégis újra és újra meg kell próbálni. Mert lehet, hogy egy idő után már más fog történni. Lehet, hogy a falak, amik most léteznek, már puha párnákkal vannak kibélelve, sőt az is lehet, hogy már nincsenek ott azok a falak.”

Feldmár András

IRODALOM