Intimitás, meghittség, közelség – valódi kapcsolat

Intimitás, meghittség, közelség. Akkor kezdtem erről újra gondolkodni, amikor megint változás jön. Egy régi munka lezárul. Idő, energia szabadul fel. Mi jöjjön helyette? Mi is a fontos? Mit keresek? Mi a lényeg? Mire legyek nyitott coachként, emberként?

A kapcsolat.

A kapcsolat számít, a találkozás, az őszinte egymásra figyelés, az érdeklődés, kíváncsiság, megértés, figyelem, egy hullámra hangolódás.

Coachként, vagy bárhogy nevezem a szerepemet segítő beszélgetésekben veszek részt. Beszélgetek emberekkel. Nem barátok, nem a családom. Mégis, ott is az intimitás, a meghittség jelenik meg köztünk egy formájában. Kapcsolódás, őszinte emberi kapcsolat. Olyan híján vagyunk manapság ennek.

Mi is az intimitás?

Utána olvastam, mit mondanak erről számomra hiteles emberek és hogyan illik ez az én személyes megéléseimhez.

Az intimitás meghittség, bensőséges kapcsolat két ember között. Le merem venni a maszkomat, megmutatom magam, felvállalom az érzéseimet és gondolataimat a másik előtt, lebontogatom a védelmi rendszeremet, megnyitom magam. A partneremtől erre éreklődést, megértést, elfogadást, jóváhagyást kapok a személyes megélésemre vonatkozóan.

Az intimitás személyes, és sosem személytelen, nem általános, nem harmadik valamiről, valakiről szól. Amikor egy beszélgetésben kilépünk és elkezdünk valami harmadikról beszélni, az intimitástól megyünk távolabb. Mert sokszor könnyebb, biztonságosabb, mint tovább mélyülni, hántani le a hagymahéjakat és még őszintébben feltárulkozni az adott témával kapcsolatban.

„Arra jutottam, hogy két ember között egy intim beszélgetés az, amikor olyan dolgokról beszélünk, amit csak én tudok mondani csak neked és csak te tudsz mondani csak nekem. Ez igazán személyes, intim. Amit én bárkinek el tudok mondani, az nem intim. Amit bárki mondhat nekem, az sem intim. Tehát, mondjuk, sportról, politikáról vagy munkáról beszélgetni nem intim. De hogyan tudunk eljutni az intimitáshoz? Mi az, amit csak én tudok mondani neked? Hát az muszáj, hogy az én élményem legyen! Arról kell beszélni mi a személyes élményem, mert azt csak én tudom mondani. Senki más nem tudja. Sohasem tudta és sohasem fogja tudni senki – mi az élményem, azt csak én tudom.”

Feldmár András

 Akadály

Keressük is, vágyunk is az intimitásra. Többségünkben születésünktől halálunkig megvan ez a vágyunk. Ami az intimitástól mégis távol tart, az a félelem. Félek megnyitni, megmutatni magam, mert attól tartok, az majd nem fog tetszeni, nem lesz elég jó, elég laza, elég erős, elég felnőtt, elég férfias, elég ilyen, vagy olyan. Vagy mert kritizálnak, bántanak, sérülni fogok. Olyankor jobban félek ettől, ha azt tanultam meg életem elején a számomra fontos felnőttek rám való reakcióiból, hogy ha megmutatom magam őszintén és spontán módon, az nem elfogadható, nem tetszik. Valahogy viselkednem kell, valamilyennek lennem kell, hogy elfogadható legyek. Halleluja, ha nem így volt. De sokunknak így volt.

A félelem pedig megöli a meghittséget. Intimitás és meghittség csak biztonságban, bizalomban születik meg. Ha félelem van, nincs biztonság. Ha biztonság van, nincs félelem. Vagy – vagy.

Régi és modern menekülő útvonalaink, kifelé a veszélyes intimitásból:

Durvább, vagy finomabb módokon szoktunk kiszállni az intimitásból, vagy az oda vezető útról, ha már sok. Páldául azzal, hogy

• megmagyarázzuk a másik dolgát, ügyét
• intellektualizálunk
• moralizálunk
• kritizálunk, felmagasztalunk, jónak vagy rossznak értékelünk
• kioktatunk, a beszélgetőpartnerünk fölé helyezzük magunkat
• lekicsinyítjük, bagatelizáljuk a partnerünk élményét
• kinevetjük a partnerünk élményét (mégha saját zavarunkban is tesszük)
• témát váltunk, másról kezdünk beszélni
• egyszerűen kimegyünk a szobából, otthagyjuk a beszélgetést, felvesszük a telefont és belekezdünk egy másik beszélgetésbe
• rátapadunk a laptopra, okostelefonunkra és pörgetjük, vagy bekapcsoljuk a tévét.

Spontaneitás

Az intimitásért nap, mint nap teszünk. Kiszikkad máskülönben. Ha rendszeresen megéljük együtt az intimitást, biztonságosabb lesz a kötődésünk, mint ha nincs, vagy kevéssé elégül ki az intimitás iránti vágyunk.

Ebbben segít a spontaneitás. Minden és bármi, az az életterület, azok a körülmények, az a környezet (emberi és tárgyi, természeti), az a tevékenység, amiben spontán tudunk és merünk megnyilvánulni.

„A formálisan és mereven, „elvszerűen” élő családokból sokszor hiányzik az érzelmi spontaneitás és ezzel együtt az intimitás. Ők mindig pontosan tudják, mi helyes és mi helytelen, csak éppen nincs bensőséges melegség az atmoszférában, nincs spontán érzelmi reakció. (Az érzelmi reakció csak spontán lehet, vagy nem érzelmi reakció!) Ha minden eleve meg van szabva, akkor nincs lehetőség az improvizációra, ami lényegileg kötődik az intimitáshoz: ‘hirtelen azt érzem, hogy’… – és ennek megfelelően cselekszem. Az intimitás és a spontaneitás hiánya a mindennapi életben érzelmi nélkülözést teremt, hiányzik a feltételekhez nem kötött érzelmi jelenlét.”

Vekerdy Tamás

Spontán, ami felszabadult, ahol szabadon, gondolkodás és kontroll nélkül vagyok jelen. Lehet ilyen a játék, a tánc, a felszabadult nevetés, röhögés, de az is, ha egyszerűen kimondom, amit érzek, gondolok az adott pillanatban, anélkül, hogy cenzúráznám és annak megfelelően cselekszem. Megengedem, hogy kifejeződjön, megjelenjen az örömöm és a bánatom is, vagy a dühöm, vagy ami van.

Neked mi az a tevékenységed, környezeted, ahol ilyen tudsz lenni? Milyen gyakran, kikkel, milyen helyzetekben vagy spontán? És hol nem vagy az? Mi kellene ahhoz, hogy ez rendszeres élmény legyen az életedben?

Mindennek az alapja: önmagammal való viszonyom

A másokkal való intimitás feltétele, hogy önmagammal megtanulok intimitásban lenni. Önmagammal intimitásban lenni egy bensőséges kapcsolat magammal. Belső békére való képesség. Megtanulom érzékelni, meghallani (testem és érzékszerveim, belső hangjaim üzenetét), elfogadni és megbecsülni magamat.

Mi segít?

1. Az őszinteség gyakorlása. Kimondom az érzéseimet, önmagamnak először is, másoknak azután.
2. Türelem. Tiszteletben tartom a folyamat (intimitás gyakorlása) kialakulási és érési idejét.
3. Vállalom a felelősséget a következményekért, elbírom a következményeit annak, hogy őszinte vagyok. Tiszta kommunikációval és nem minősítve.
4. Megtanulom elfogadni, becsülni önmagamat.
5. Tudatosság, éberség: minden pillanatban dönthetek, érzékelem-e, tudatosítom-e az érzéseimet, érzeteimet, élményeimet, majd kifejezem, kimutatom-e azokat, vagy sem.

5 gyakorlás az intimitásért

Tisztelet

A tisztelet A magyar nyelv értelmező szótára alapján valaki, valami érdemének, értékének, vagy jelentőségének elismerése és megbecsülése. A tisztelet gyakorlása segít az intimitás gyakorlásában. Alapkérdések a témában:

• Mennyire tiszteled önmagad?
• Mi az, amit tisztelsz magadban?
• Mit választasz most az életedben, ha önmagadat tisztelve választasz?
• Önmagadért kiállva választasz, vagy inkább lemondasz és megfelelsz másoknak? Hol, miben teszed ezt?

Az intimitásra való nyitottságodat növelheted, ha tudatosan kezded gyakorolni a tiszteletet, először is önmagad felé. Ha elkezded tisztelni önmagad, ez azt is jelenti, hogy nem ítélkezel magad felett. Tiszteletben tartod a szükségleteidet, vágyaidat, igényeidet, megérzéseidet, nem helyezed azokat háttérbe másokéival szemben. Ez egy felhatalmazás, döntés, engedély tőled magad számára. Ha elkezded tisztelni önmagad, ennek következtében azt tapasztalod majd, megnő az önbizalmad, önértékelésed és egyben az énerőd is.

Önmagad tisztelete nem azonos az önzéssel. Ha önmagadért választasz, nem automatikusan mások ellen választasz. Keressük a közös halmazt. Valójában másokat is az segít legjobban, ha önmagadért teszel. Ha azt keresed, hogyan tudsz úgy hozzájárulni mások boldogulásához, hogy közben önmagadért választasz, önmagadat is tiszteled.

Ráadásul mindez visszahat rád. Akkor fognak mások tisztelni, ha te tiszteled magad. Tehát ha bajod van a tisztelettel, az első segítő kérdés az, hogy vagy te önmagad és mások tiszteletével.

Bizalom

Az intimitásra való nyitottságodat erősítheted, ha megvizsgálod, hogy állsz a bizalommal?

• Mennyire bízol önmagadban, tudásodban, tapasztalataidban, éberségedben, képességeidben, megérzéseidben?
• Mi kellene ahhoz, hogy mától kezdve egyre jobban bízzál magadban?
• És vajon mennyire állítod le magad a kétségeid miatt egy – egy terved megvalósítása során?
• Mi kellene ahhoz, hogy ezen átlendülj és a kétségeidet meghaladja a tudásodnak és az éber (külső és belső) figyelmednek az elismerése?

Idézd fel és mostantól figyelj tudatosan azokra a helyzetekre, amikor a tudásod, az éberséged igaz volt, igaznak bizonyult. Idézd fel, amikor tudtál valamit (akár tapasztalatból, akár bizonyosságból) és merted is ezt a tudásodat követni és ezzel létrehoztál valami többet magad és mások számára.

• Dönthetsz úgy, hogy mostantól kezdve bízol magadban.
• Dönthetsz úgy, hogy mostantól ezt tudatosan gyakorlod.

Ha bízni tudsz önmagadban, akkor egyre könnyebb lesz másokban is bíznod, de ez már nem vakhit lesz, hanem hajlandó leszel meglátni minden helyzetben, ami éppen ott nyitva van, mindenkiben, amire hajlandó, ami lehetséges. Tehát éberség és bizalom egyben. Egy teljesebb képet mersz látni a másikról. Benne meglátod a jóra való képességet és a rosszra valót is.

Megengedés

Az intimitásra való képességedet, hajlandóságodat, nyitottságodat tovább gyakorolhatod a megengedés, felhatalmazás vizsgálatával. Ha tudatosítod, mi mindenre adsz felhatalmazást magadban, magad számára, mi mindent engedsz meg maganak, hogy valóban megvalósuljon az életedben, akkor tudatosan választhatsz más irányokat. Dönthetsz máshogy.

Segítő kérdések ebben a témában:

• Mit nem engedek meg önmagamnak?
• Mit nem engedek meg magamnak egy adott életterületemen? Mi az, ami nem lehetséges számomra? Amire nem hatalmaztam fel magam.
• Mivé válhatnék, ha mindazt megengedném?

Minél inkább hajlandó vagyok megengedően viszonyulni az élethez, annál kevesebb lesz a korlát és szigorúság a szemléletemben önmagam és mások iránt és megnyílik a tér és a lehetőségek. Egyben annál megengedőbb tudok lenni másokkal is. Ez is egy választás. És bármikor változtathatsz, választhatsz máshogyan.

Mi az, ami lehetsz, ami eddig nem voltál hajlandó lenni, ami ha lennél, akkor tágasabb lehetne az életed? A megengedés felszabadít.

Hajlandó vagy –e megengedni a másiknak, hogy amit mond, vagy tesz, az csak egy érdekes nézőpont? Az ő igazsága, tapasztalata. Vagy rögtön azonosulsz vele? Milyen témákban azonosulsz, minthogy megengedő és nyitott lennél?

És fontos az intimitás szempontjából is, hogy a megértés nem feltétele a megengedésnek. Nem kell érteni, mégis megengedhetem.

De mindenek fölött áll a szándék. Megengedni, megengedőnek lenni önmagam és mások javára, gazdagítására, segítésére, nem pedig ártásra, bántásra.

Sebezhetőség

Az intimitás szempontjából létkérdés, milyen a sebezhetőségem. Páncél nélkül milyen vagyok?

• Mire nem voltam hajlandó eddig ránézni az életemben?
• Mi az a sebezhetőségem, amit most van itt az ideje felismernem?
• Mi az, amit eddig el akartam kerülni az életemben?
• Mi kellene ahhoz, hogy mostantól ne akarjam elkerülni?
• Mi kellene ahhoz, hogy mostantól ne akarjak elkerülni semmit? Ne osztályozzak, ne válogassak. Az van, ami van.

Kerüljük a sebezhetőséget, mert azt gondoljuk, hogy ezzel a bántást kerüljük. Ha rejtegetem bizonyos véleményemet, tulajdonságaimat, őszinte megnyilvánulásomat visszafogom, azt remélem, akkor kevésbé vagyok kitéve támadásoknak. Pedig fura módon éppen fordítva van. Valahogy megérzi a környezetem a gyenge, rejtegetett pontomat és belekérdez, beletámad. De ha felvállalom, vagy kész vagyok felvállalni, mert elfogadtam magamban azt úgy, ahogy van, mások is természetesnek veszik és annál kevésbé tudnak bántani, kritizálni érte, mert ebben a folyamatban erő van. Egyébként pedig bárki bármit mond rólam, az csak egy érdekes nézőpont. Nem azonosulok vele, nem teszem igazzá azonnal.

• Kapcsolataimat tekintve kivel tudom, kivel nem tudom vállalni a sebezhetőséget?
• Melyik az a kapcsolatom, ahol szeretnék sebezhetőbb lenni?
• Mi kellene ehhez tőlem és a partneremtől?
• Mennyire vannak falaim, védekezéseim mások véleményével szemben?
• Mi kellene ahhoz, hogy ne akadályozzanak meg a választásaimban mások nézőpontjai?

A védőrendszereink lebontása egy folyamat. Egyben nemet is kell tudni mondani. Megállítani, ami nem jó nekem. Együtt kell gyakorolni ezt a kettőt. Nyitni, nemet mondani tudni, éberséget gyakorolni. Minél inkább nyílok, mélyülök önmagam felé, annál inkább tudom ezt tenni a kapcsolataimban is. És annál nagyobb mélységet és intimitást tudok tapasztalni a kapcsolataimban.

Vajon a közeli kapcsolataidban, párkapcsolatodban, mennyire mered megmutatni magad? Tudatosan lehet ebben fejlődni.

Hála

Az intimitásra való nyitottságodat erősíti a hála érzésének a gyakorlása.

1. Első lépés az elcsendesedés.
2. Második lépés az elcsendesedés rendszeres gyekorlása.
3. Aztán jöhetnek az őszinte kérdések és válaszok. Miért tudok hálás lenni önmagamnak?

Csináljuk ezt gyakran! Vegyük számba, miért tudunk hálásak lenni önmagunk felé, majd mások felé is. Mert semmi sem természetes.

Tudok –e hálás lenni mindazért a támogatásért, amit másoktól kapok? Tudok –e hálás lenni az apró, mindennapos ajándék – élményekért? El tudom –e fogadni a választásaimat és hálás tudok –e lenni értük? Apróságokért, nagy dolgokért, a bátorságomért, azért, hogy megpróbáltam, hogy megyek előre.

• Miért vagyok hálás másoknak?
• Kiknek vagyok hálás?
• És kinek nem tudok hálás lenni?
• Miért tudok most hálás lenni, amit eddig még nem ismertem el?
• Tudok –e hálát adni azért, hogy létezem?

A hála gyakorlása alapvető egy önmagam iránt elkötelezett élethez. A hála és az ítéletek kizárják egymást. A hála már sokkal tágasabb nézőpontból való jelenlét.

És vajon miben változna az életed, ha sokkal elkötelezettebb lennél önmagad felé?

Felhasznált irodalmak, inspirációk, források:

1. Orvos-Tóth Noémi: Intimitás – amitől mindenki fél (2016)
2. Feldmár András: Személyes és személytelen (HVG Könyvek, 2020)
3. Feldmár András – Büky Dorottya: Kapcsolatok könyve (HVG Könyvek, 2018)
4. Popper Péter: Boldogtalan kapcsolatok (Mesterkurzus, 2011)
5. Vekerdy Tamás: Belső szabadság (Kulcslyuk Kiadó, 2017)
6. Párkapcsolat Klinika/ Dr. Csernus Imre (Kulcslyuk Kiadó, 2011)
7. Dr. Hörömpő Andrea: Az intimitás 5 eleme