Mostanában sokan éljük ezt át, minden változik körülöttünk, bennünk. Kapcsoaltok, munkahelyek – hol, kivel és miből fogok élni? Hogyan tudom jól megélni ezt a helyzetet? Lehet egyáltalán?

A változások megélésében is lehet gyakorlatot szerezni. A rezilienciánk, a lelki ellenálló és megújuló képességünk, az erőmerítési szokásaink sokat segítenek.

Különböző tudatossági szinten élhetjük meg

Különböző tudatossági szinten élhetjük meg minden nehézségünket, így a munkahelyünk elvesztését is, vagy a kapcsolataink átrendeződését.

Alacsonyabb tudatosságunkhoz alacsonyabb energiaszintünk tartozik. Lehangoltabbak, elkeseredettebbek vagyunk. Innen nézve a világ szomorú és kínlódásokkal teli hely. És ez a spirál lefelé visz, egyre enerváltabbak leszünk tőle.

Alacsonyabb tudatossággal lehet, hogy

  • szégyent érzek, mert ez történt velem,
  • bűntudatom van, magamat hibáztatom,
  • másokat hibáztatok,
  • dühös vagyok,
  • sajnálom, sajnáltatom magam és panaszkodok,
  • nem akarok szembe nézni azzal, ami van, hátha még folytatható, visszafordítható,
  • fásultságba menekülök,
  • pótcselekvésekbe, házi kis “kábítószereimbe” menekülök,
  • elhatalmasodik a félelem rajtam,
  • vágyakozok, álmodozok egy ideális jövőről, vagy vissza a múltba vágyok.

Van egy fordulópont. Átfordítom magam. A vonal fölé evezek, fentre. Magasabb tudatossággal és energiaszinten az élet már lehet mégis csak érdekes, izgalmas, örömteli hely, van kedvem élni, csinálni valamit. Lesz még jó nekem.

Egy magasabb tudatossági szinten és energiaszinten

  • erőt és bátorságot érzek az új dolgok kipróbálásához, a viszontagságokhoz,
  • nem ítélkezek és értékelek (sem magamat, sem másokat), csak szemlélem, ami történik,
  • hajlandó vagyok, azaz elköteleződtem az életemben való részvétel iránt,
  • felelős vagyok az életemért, én vagyok a felelős és ez lehetőség is egyben,
  • elfogadom, az van, ami van,
  • hiszek és bízok, hogy ami velem történik, valahogy engem szolgál, értem van,
  • racionálisan és tudatosan viszonyulok a helyzetemhez, két lábbal állok a földön,
  • megbocsátó, gondoskodó és támogató viszonyulásom önmagamhoz, másokhoz aktív, azaz csinálom is,
  • képes vagyok örömöt, belső örömöt rendszeresen megélni, bármilyen folyamatban is vagyok.

Hogyan segít ez a tudás nekünk?

Segít például úgy, hogy tudatosan igyekszünk „emelni magunkat”, emelni az energiaszintünket. Megfigyeljük napi viselkedési és gondolkodási szokásainkat és a bennünket lefelé pörgetőeket kicseréljük felemelő gondolatokra, napi szokásokra. A szokásokat megváltoztatni nem könnyű, de egyesek szerint 30 nap rendszeres gyekorlással, mások szerint 60 nap ismétléssel már rögzülnek is. Gondolkodási szokásainkat fülön csípni és átírni valamivel még nehezebb, de ez is lehetéséges.

“Skinner azt mondta, hogy a szabadság egy illúzió és a szokás a realitás. Szerintem a szokás egy illúzió, és a szokásból fel lehet ébredni a szabadságba. És a szabadság az egyetlen realitás. Tehát minden pillanat az a pillanat, amiben az ember egészen mást tehet, mint az elmúlt pillanatban. Nagyon meglepő rájönni arra, hogy mennyi szokás van az életemben vagy a ti életetekben. A szokás olyan, hogy ha választanom kell, akkor mindig erre megyek. Annyira beidegződött ez a szokás, hogy csak megyek gyorsan és nem is látom, hogy lehetne másfelé is menni.

Ha szokásoktól akarok megszabadulni, akkor le kell lassulni. Legalábbis annyira, hogy lássam, van más választásom is. Még akkor is, ha minden sejtem erre akar menni, mert mindig erre mentem, legalább meglátom, hogy most, ebben a pillanatban arra is mehetnék.

Terapeutaként bátoríthatok valakit arra, hogy csak egyszer, véletlenül, ha éppen úgy gondolja, akkor menjen abba az irányba. Csak egyszer ne arra menjen, amerre mindig megy.”

Feldmár András

Mit jelent tudatosan emelni magunkat? Mondjuk azt, hogy tudatosan beiktatunk olyan tevékenységeket, új napi rutinokat, amelyek emelni fogják hangulatunkat, életkedvünket, önmagunkért és másokért való tenni akarásunkat. Majd elkezdjük csinálni a megcsinálni valóinkat, ami újabb megelégedéssel tölt el és tovább emel. Ez már egy felfelé emelő spirál lesz.

Erőmerítési gyakorlatok

Négyféle hormonról tudjuk, hogy közük van a boldogságérzetünkhöz, és vannak tevékenységek, amelyek serkentik a termelődésüket.

Ezek pedig a dopamin, a szerotonin, az oxitocin és az endorfinok.

A dopamin – elégedettség érzet

  • Kezdd elvégezni a halogatott, fontos tennivalóidat, bármilyen apróval kezdd el. Csináld rendszeresen, napirend szerűen, hogy a halogatás helyett megélhesd, pipa, ezt is megcsináltam.
  • Gondoskodj magadról. Azaz gondoskodj arról, hogy jól legyél kívül, belül.
  • Minden nap végén gondold végig és örülj a napi jó dolgoknak, amik veled történtek. Írd le, vagy gondold végig magadban elalvás előtt, vagy mondd el egy közeli emberednek, mi minden jó valósult meg aznap veled.

Szerotonin – öröm

  • Mozogj! Táncolj egyedül, vagy társaságban.
  • Napozz, keresd a fényt és a napsütést.
  • Relaxálj, lélegezz mélyen, gyakorold a meditáció valamelyik formáját. Valamilyen lazító napi rutint vezess be magad számára. Akár csak azt, hogy fél órát ülsz a foteledben és csak lélegzel. Válassz olyat, ami neked következik. Van, akinek a meditáció gyakorlása, van akinek az üldögélés ez.

Oxitocin – szeretet

  • Dicsérj, adj pozitív visszajelzést. Konkrétan és őszintén. Gyakorold. Ha elindul benned, hogy valakinek mondanál valami pozitívat, tedd is meg. Örülni fognak neki.
  • Érints és ölelj! Ragadd meg az alkalmakat és öleld meg, akit szívesen megölelnél és ő is szívesen fogadja azt. Még akkor is, ha nem szoktátok ezt tenni. Ölelj át egy fát. Érintsd és öleld át Önmagad.
  • Adj valamit önzetlenül. Önzetlenül, azaz nem várva érte semmit senkitől.

Endorfin – fájdalom csillapítása, nehéz helyzetek leküzdése

  • Nevess! Röhögj! Keresd a helyzeteket, társaságot, embereket, akikkel ezt gyakorolhatod.
  • Énekelj újra, bármit.
  • Sportolj, mozogj, gyalogolj, táncolj erősen, teljes bedobással.
  • Legyél a természetben rendszeresen.

„Ahhoz, hogy jó formában maradjunk, reziliensek, rugalmasan ellenállók legyünk, az szükséges, hogy ne tűrjünk el semmit. Az, hogy elbírok és kibírok dolgokat, nem egy virtus. Rövid időre, stresszhelyzetben – mondjuk, ég a ház, háború van, menekülnöm kell valahonnan –, jó, ha kibírom. De máskülönben nem kell kibírni senkit és semmit, hanem meg kell változtatnunk a helyzetünket, a környezetünket úgy, hogy relaxálni tudjunk.”

Feldmár András

Azaz életünket minél kevésbé stresszben és modern fájdalomcsillapítóinkkal töltsük, hanem gyakoroljunk újra belelazulni az életünkbe. Még akkor is, ha épp nem látszik még a láthatáron az új munkahelyünk, vagy a következő lépés bármilyen téren.