Mostanában sokan éljük ezt át, minden változik körülöttünk, bennünk. Kapcsoaltok, munkahelyek – hol, kivel és miből fogok élni? Hogyan tudom jól megélni ezt a helyzetet? Lehet egyáltalán?

A változások megélésében is lehet gyakorlatot szerezni. A rezilienciánk, a lelki ellenálló és megújuló képességünk, az erőmerítési szokásaink sokat segítenek.

Tudatossági szintünk más és más

Különböző tudatossági szinten élhetjük meg minden nehézségünket, elveszítjük a munkahelyünket váratlanul, vagy tudtuk is, hogy az következik. Vagy a közeli és fontos kapcsolatainkban történik nehéz változás. Elveszítünk valakit, valamit, ami eddig fontos volt és része volt az életünknek.

Ha kevésbé vagyunk tudatosak, nem értjük, nem látjuk magasabbról, egy sas perspektívájából, az egész életünk távlatából, egy nagyobb bölcsességgel a velünk történteket, akkor elveszhetünk a negatív érzelmeinkben, tartósan elkeseredésben, dühben, passzivitásban maradhatunk. Nagyon fontos helye van minden érzelmünk megélésének és legjobb engedni, hogy érezzünk. Akkor és ott, azt, ami van. Sokunknak ezt is újra kell tanulnunk felnőtt korunkban. Mert ahhoz szoktunk, hogy viselkedünk, bent tartjuk az érzéseinket. Úgy viselkedünk, amiről azt gondoljuk, hogy az az elvárt a helyünkben.
De tartósan nehéz érzelmekben lenni, mélyen eltemetett bánatokat és fel nem dolgozott kínjainkat hordozni tudattalanul nagyon megterhelő. Testi betegségekhez vezethet és az élet akadályává válik. És ez a spirál lefelé visz, egyre enerváltabbak leszünk tőle.

Amikor tartósan, már életvitel szerűen vagyok ezekben az érzelmekben, lefelé forgó spirálon vagyok:

  • állandó szégyenkezésben vagyok,
  • bűntudatom van, magamat hibáztatom,
  • másokat hibáztatok szokás szerűen,
  • gyakran dühös vagyok,
  • sajnálom, sajnáltatom magam és panaszkodok,
  • nem akarok szembe nézni azzal, ami van,
  • fásultságba menekülök, különösebben semmi sem érdekel,
  • pótcselekvésekbe, házi kis “kábítószereimbe” menekülök,
  • vagy valóságos bódító szerekhez menekülök,
  • elhatalmasodik a félelem rajtam,
  • vágyakozok, álmodozok egy ideális jövőről, vagy vissza a múltba vágyok, de tenni érte nincs erőm.

Ezekben az állapotokban gyakran nagyon jól jön egy segítő szakember, pszichológus, coach, terapeuta segítsége, akivel együtt a fényt és a motivációimat újra megtalálhatom és elindulhatok felfelé, az életem felé. Ne szégyelljünk segítséget kérni. Egy támogató, segítő kapcsolatban újra kezünkbe vehetjük a kormányt és sokat tehetünk a mindennapi jól-létünkért, bármi is történik a külvilágban.

Amikor már saját magamért felelősséget vállalva és az életem távlatában látom a velem történteket, azok tanításával együtt, megjelennek azok az érzelmek, amelyek már felfelé emelnek az energiaspirálon:

  • elfogadom, az van, ami van,
  • felelősséget vállalok az életemért, én vagyok a felelős és ez lehetőség is egyben,
  • hajlandó vagyok, azaz elköteleződtem az életemben való részvétel iránt,
  • megbocsátó, gondoskodó és támogató vagyok magamhoz, teszek is ezért,
  • nem ítélkezek (sem magamat, sem másokat),
  • hiszek és bízok, hogy ami velem történik, valahogy engem szolgál, értem van,
  • megfogalmazom a tanulságaimat,
  • erőt és bátorságot tudok érezni az új dolgok kipróbálásához, a kockázatvállaláshoz, új kapcsolatokhoz,
  • tudok örülni, kisebb és nagyobb dolgaimnak és másokénak is.

Hogyan segít ez a tudás nekünk?

Segít például úgy, hogy tudatosan igyekszünk „emelni magunkat”, emelni az energiaszintünket. Megfigyeljük napi viselkedési és gondolkodási szokásainkat és a bennünket lefelé pörgetőeket felismerjük és tudatos munkával kicseréljük felemelő gondolatokra, napi szokásokra. A szokásokat megváltoztatni nem könnyű, de 30 nap rendszeres és kitartó gyakorlással már rögzülnek és élvezetessé is tudnak válni olyan új tevékenységek, időbeosztás, napi rutinok, amelyek előre mozdítanak bennünket.
Gondolkodási szokásainkat felismerni és átírni valamivel még nehezebb, de ez is lehetéséges egy tudatos belső munkával.

Nagyon jól megfogalmazza ezt Feldmár András, hogy megy ez a gyakorlatban.

“Skinner azt mondta, hogy a szabadság egy illúzió és a szokás a realitás. Szerintem a szokás egy illúzió, és a szokásból fel lehet ébredni a szabadságba. És a szabadság az egyetlen realitás. Tehát minden pillanat az a pillanat, amiben az ember egészen mást tehet, mint az elmúlt pillanatban. Nagyon meglepő rájönni arra, hogy mennyi szokás van az életemben vagy a ti életetekben. A szokás olyan, hogy ha választanom kell, akkor mindig erre megyek. Annyira beidegződött ez a szokás, hogy csak megyek gyorsan és nem is látom, hogy lehetne másfelé is menni.

Ha szokásoktól akarok megszabadulni, akkor le kell lassulni. Legalábbis annyira, hogy lássam, van más választásom is. Még akkor is, ha minden sejtem erre akar menni, mert mindig erre mentem, legalább meglátom, hogy most, ebben a pillanatban arra is mehetnék.

Terapeutaként bátoríthatok valakit arra, hogy csak egyszer, véletlenül, ha éppen úgy gondolja, akkor menjen abba az irányba. Csak egyszer ne arra menjen, amerre mindig megy.”

Feldmár András

Belső béke önmagammal. Energiaszintemet emelő napi gyakorlatok, szokások.

Erőmerítési gyakorlatok

Négyféle hormonról tudjuk, hogy közük van a boldogságérzetünkhöz és vannak tevékenységek, amelyek serkentik a termelődésüket. Ezek pedig a dopamin, a szerotonin, az oxitocin és az endorfinok.

A dopamin – elégedettség érzetünkkel összefüggő hormon

  • Kezdd elvégezni a halogatott, fontos tennivalóidat, bármilyen apróval kezdd el. Csináld rendszeresen, napirend szerűen, hogy a halogatás helyett megélhesd, pipa, ezt is megcsináltam.
  • Gondoskodj magadról. Azaz gondoskodj arról, hogy jól legyél kívül, belül. Ápold a testedet. Tartsd rendben a környezetedet.
  • Minden nap végén gondold végig és örülj a napi jó dolgoknak, amik veled történtek. Írd le, vagy gondold végig magadban elalvás előtt, vagy mondd el egy közeli emberednek, mi minden jó valósult meg aznap veled. Szokj rá, hogy értékeled az életed részleteit.

Szerotonin – öröm érzetünkkel összefüggő hormon

  • Mozogj! Táncolj egyedül, vagy társaságban.
  • Gyalogolj, sétálj, fuss, menj gyalog, ahová eddig járművel mentél.
  • Napozz, keresd a fényt és a napsütést.
  • Relaxálj, lazíts, pihenj tudatosan és rendszeresen.
  • Lélegezz mélyeket a friss levegőn.
  • Gyakorold a meditáció valamelyik formáját.
  • Valamilyen lazító napi rutint vezess be magad számára. Akár csak azt, hogy fél órát ülsz a foteledben és csak lélegzel. Válassz olyat, amit meg tudsz valósítani. Van, akinek a meditáció gyakorlása, van akinek az üldögélés ez.

Oxitocin – szeretet érzésével kapcsolatos hormon

  • Dicsérj, adj pozitív visszajelzést. Konkrétan, pontosan megfogalmazva és őszintén. Gyakorold. Ha elindul benned, hogy valakinek mondanál valami pozitívat, tedd is meg. Örülni fognak neki. És visszakapod.
  • Érints és ölelj! Ragadd meg az alkalmakat és öleld meg, akit szívesen megölelnél és ő is szívesen fogadja azt. Még akkor is, ha nem szoktátok ezt tenni. Ölelj át egy fát.
  • Érintsd és öleld át Önmagad. Símogasd magad, olajos masszázzsal ápold, maszírozd át a bőrödet minden nap. Maszírozd meg az arcodat minden reggel.
  • Adj valamit önzetlenül. Önzetlenül, azaz nem várva érte semmit senkitől.

Endorfin – fájdalom csillapításához, nehéz helyzetek leküzdéséhez hozzásegítő hormon

  • Nevess! Röhögj! Keresd a helyzeteket, társaságot, embereket, akikkel ezt rendszeresen megteheted.
  • Énekelj újra, bármit. Egyedül, vagy társaságban.
  • Sportolj, mozogj, gyalogolj, táncolj erősen, teljes bedobással.
  • Legyél a természetben rendszeresen. Erdőben, parkban, kertben, udvaron, ami a közeledben van.

Életünket minél kevésbé stresszben és modern fájdalomcsillapítóinkkal töltsük. Gyakoroljunk újra belelazulni az életünkbe.

„Ahhoz, hogy jó formában maradjunk, reziliensek, rugalmasan ellenállók legyünk, az szükséges, hogy ne tűrjünk el semmit. Az, hogy elbírok és kibírok dolgokat, nem egy virtus. Rövid időre, stresszhelyzetben – mondjuk, ég a ház, háború van, menekülnöm kell valahonnan –, jó, ha kibírom. De máskülönben nem kell kibírni senkit és semmit, hanem meg kell változtatnunk a helyzetünket, a környezetünket úgy, hogy relaxálni tudjunk.”

Feldmár András