A mai Nyugat-Afrikában a Mandé inkább egy térséget jelöl, mint egy országot, amely térség a jelen Mali, Guinea, Elefántcsontpart, Szenegál és Burkina Faso egy-egy kontinentális részeit foglalja magába. Az a közös bennük, hogy a néhai Mali Birodalomnak voltak a részei.

Nemrég írtam a párkapcsolatban való fejlődésről, kötésekről, hosszan jól együtt létezni témáról. Ami itt következik, egy ma is élő másik világ. Coach szemmel – vajon mit tanulhatunk mi belőle manapság itt, ahol olvasgatunk, Európában?

Annyira elképzelhetetlenül sokfélék vagyunk. Belevisszük a kapcsolatainkba azt a nagyon erősen beívódott, kulturálisan hozott anyagot, amihez viszonyítunk. Tudattalanul is. A legnehezebb egy párkapcsolatban elvárások és várakozások nélkül, a megismerés kíváncsiságával tekinteni a másikra. Élni mellette és élni hagyni. De ott lüktetnek bennünk a minták, mi a dolga a férfinak, mi a dolga a nőnek, hogy kell lennie egy párkapcsolatnak.

Az írás szerzője a Mandéban született és nevelkedett. Életéből eddig már többet élt Afrikán kívül, mint ott, ez az arány még változhat. Személyesen tapasztalja az európai párkapcsolatok hangulatát is.

A párkapcsolat fogalma a Mandé kultúrájábanTraoré Lassana írása

Olyan témáról készülök írni, aminek nem elég egy könyv, hogy beleférjen, annyira komplex. Megpróbálom rövidre fogni. A lenti írás nem más kultúrákkal való összehasonlítás célját szolgálja, sem a párkapcsolat egy pszichológiai megközelítése a cél. Hanem egy egyszerű szociológiai szempont a jelenségről.

A modern ember hajlamos úgy tekinteni a kultúrára, mint egy rajta kívüli jelenségre. Onnan a kultúra termékké válik. Múzeumi tárgy lesz belőle. Vagy összemosódik a trenddel, a divattal, vagy folklór formában létezik tovább, időnként újraélesztve. De akadnak még olyan helyek a világon, ahol a kultúra a mindennapi élet része, egy megélt valósság. A Mandé ehhez a kategóriához tartozik.

A mai Nyugat-Afrikában a Mandé inkább egy térséget jelöl, mint egy országot, amely térség a jelen Mali, Guinea, Elefántcsontpart, Szenegál és Burkina Faso egy-egy kontinentális részeit foglalja magába. Az a közös bennük, hogy a néhai Mali Birodalomnak voltak a részei és a gyarmatosítás a területi megosztás ellenére sem tudta megtörni a kulturális egységüket. Ezt a térséget érdemes figyelni a témában, mert a legkevésbé volt kitéve a gyarmatosítás során az európai kultúra befolyásának, Nyugat-Afrika tengerparti részeihez képest.

A térség kultúrájára manapság is jellemző a tartós ellenálló képessége a kulturális globalizációval szemben. Arra egy példa, hogy 12 évvel ezelőtt, tehát nemrég Maliban majdnem belebukott egy kormány a családi jog reformkísérletébe. Ez a reform figyelembe akarta venni a nemzetközi gyakorlatot a család ügyeinek jogi kezelésében. Az utcáé lett az utolsó szó: egy sorozat tüntetést követően a kormány meggondolta magát. Sőt, az utcának sikerült elérni a kormánynál azt, hogy a hagyományos házasságot is egyenlő szintre emelje az anyakönyvi hivataléval és hatóságilag is elismerje.

Ebben a kulturális környezetben a párkapcsolat egészen máshogy működik a városokban és a falvakban. Most csak a falusi környezetről írok.

A házasságon kívüli párkapcsolat – férfivá és nővé avatás

A hagyományos Mandéban, egy társadalmi esemény kísérte a fiúk és lányok belépését a párkapcsolatba: a fiúk körülmetélése. Addig a két nem teljesen két külön életet él, amely szó szerint kizárja a lehetősséget, hogy összegyűljenek, együtt legyenek. Amikor a fiúkat a pubertásig inkább az agresszív és más veszélyes játékok vonzzák, a lányok inkább babáznak, főznek, táncolnak, erőszakmentes játékokat játszanak. 

A körülmetélés, más néven a férfivá válás, de főleg a vele járó szertartások egy a társadalom által folytatott folyamat. Felkészíti a fiúkat a családalapításra, teszteli a fiúk felelősség érzését, érettségük szintjét. Mindez a fiúknak körülbelül 14-16 éves korában zajlik.

Ekkor az erre érett korú fiúkat éjjel, a falu maszkot viselő férfijai összegyűjtik és elviszik – bekötött szemmel – egy táborhelyre, ahol van a közelben halászó, vadászó és gyümölcs gyűjtögető hely. A következő naptól a fiúknak feladataik vannak: saját házikójuk felépítése, élelem gyűjtés és halászat, vadászat. Esténként egy nagy tűz köré gyűlnek, ahogy a tábort vezető tapasztalt, felnőtt férfi beszélget velük az élet fontos dolgairól, legendák és mesék kíséretében. Ekkor történik a nap során gyűjtött élelem megosztása is. Senkinek sem szabad ennie az általa gyűjtött élelemből eddig az élelem megosztásig. A táborban azt tanulják a fiúk, hogy felelősek egymásért, a közösségükért, amiben élnek, a társadalomért és legyenek képesek összefogni a nehézségek legyőzésére, megosztozni azon, amijük van.

Közben megtörténik a körülmetélési szertartás is, az első három hét után. De ebben csak az erősebbek részesülhetnek. Akik nem „mentek át a vizsgán”, azokat hazaküldik a falujukba és ők a következő évben újra próbálhatják. Ez szégyen a fiúknak, úgyhogy mindenki igyekszik megfelelni. A táborból hazatérve, 1 hónap után ezek a fiatal fiúk már más személyiséggel térnek haza. Ez a férfivé avatásuk.

A lányok számára is van beavatási hagyomány, ők ezt a faluban kapják meg, idősebb, tapasztalt nők társaságában. Olyan témákat beszélnek meg ebben a női körben, mint hogyan kell bánnia a fiatal nőnek a jövendő párjával, konfliktus helyzetekben mit kell tennie, a családon belüli összetartásért és a családi egyensúly megtartásáért mit kell tennie nőként.

Amikor a táborból visszatérnek, a felkészült fiúk kezdhetnek udvarolni a lányoknak. Bulikat szerveznek, amelyek „sál dobálással” kezdődnek. Azaz, mindenki rádobja a sálát arra a partnerre, akit a legjobban kedvel. Ez egyben meghívás egy táncra. Van olyan, amikor egybeesik a választás, kölcsönös a szimpátia, de van, amikor nem. Mindenesetre az utolsó szó a lányé.

Tehát minden egy „tetszik” -kel kezdődik, és a legtöbb eset esküvőhöz vezet.

Ez a szakasz még nem az egymás megismerésének ideje, bár akár eljegyzéshez is vezethet, ebben a korban még nem lehet szó a házasságról. Ebben az udvarlási szakaszban a pár kizárólagosan a lány családjában, annak apja, vagy testvérei felügyelete mellett találkozik egymással. Ha moziba (vándor mozi, ami faluról – falura jár), vagy buliba meg akarja hívni a lányt, a „felügyelők” beleegyezése szükséges hozzá, és a lánynak egy kisebb húga kíséretét kell eltűrnie. Ez tarthat akár 4-5 évig is, vagy addig, ameddig a fiú nem nyilatkozik a lány családja felé a komoly szándékáról, „összekötni a két családot”, mert a házasság arról szól valójában. Ezen a szinten tehát a párnak nincs lehetősége megismerni egymást az intimitás szférájában, mivel a találkozási, a szóváltási lehetősség minimális.

Viszont megfigyelhetjük a társadalom beleszólását a „párkapcsolatukba”. Ez különösen fokozódik abban a párkapcsolati szakaszban, amikor a fiú megkéri a lány kezét, de még nem esküdtek meg.

Ezen a szinten, a párkapcsolatból eredő konfliktusok még nem érdeklik a közösséget. A szülők sem avatkoznak bele. Sőt, nem is szoktak tárgyalni a gyerekeik párkapcsolatáról. A kivel jár kérdésre általában a kivel szoktuk látni a válasz. Tehát konfliktus esetén a tűzoltás marad a baráti kör feladata. Azért fontos olyan barátot találni magad köré, aki képes a tűzbe ugrani érted. Nem árt, ha mediátori képességekkel rendelkezik, mert egy lány visszaszerzéséhez egy igazi „diplomata tánckör” kell. A társadalom konfliktus kezelési mechanizmusa csak a házaspárokra vonatkozik.

A házasságon belüli párkapcsolat

A hagyományos Mandéban a család a falusi életnek a motorja. Nem ritka jelenség, hogy egy falunak az összes lakója ugyanazt a családi nevet viseli. Ez azért van, mert házasság esetén a lányok csatlakoznak a leendő férjük családjához, a fiúk pedig más faluból hozzák a jövendő párjukat.

A falu egyenlő egy családdal. Minden a család körül forog: a föld megosztása, a szereposztás, a döntéshozatal stb. Itt az egyéni (individuum) megszűnik lenni a közösség javára.

Ebben a környezetben, a házasságkötés a párkapcsolaton túl egyenlő két családnak az összekötésével. Azért a társadalom, a falu közössége nagyon körültekintő a párválasztáskor, annak közösségre való következményeire nézve. Az öregek megvizsgálják, nem volt-e a múltban olyan tartós konfliktus helyzet a két család között, amely beárnyékolhatja a házasságot. De az ellenkező is érvényes, hogy egy házasság egy hosszú konfliktusnak a megoldását, béketeremtést is jelent két család, két közösség között. A fiúra fokozódik a nyomás a lány családja részéről is. Próbára teszik számos téren: bátorság, teherbírás, erkölcsi alapok, hagyományok tisztelete stb. Meg akarnak győződni arról, hogy a lányuk jó kezekbe kerül majd. Ha túl vagyunk az ellenőrzési folyamatokon, lehet szó az esküvőről. Előfordul, hogy a pár nem megy át a vizsgán valamilyen oknál fogva, akkor marad a szökés lehetőssége, amely viszont károsíthatja a jövendő pár harmóniáját.

4 titok a hosszú házasságra

  1. Az anyagi gondok elhárítása

    Az esküvő olyan alkalom, amikor a közösség gyűjti az ifjú párnak az útravalót: az ajándékcsomagot, amivel biztonságosan, anyagi gondok nélkül kezdheti a pár a közös életet. A csomag tartalma a termőföld mellett arany, gabona, állatok, konyhafelszerelés, vagy ruha lehet, mindenesetre értékes dolgok, amelyekkel fenntarthatja magát a még saját lábra nem álló pár. A csomag összeállításában az egész közösség részt vesz, rokonok és nem rokonok egyaránt. Ez az első pillére a hosszú házaséletnek.

  2. A kiegyensúlyozott szereposztás

    A szereposztás a második pillére a hosszú házaséletnek. De ebbe sincs beleszólási joga a párnak. A szereposztást a társadalmi normák eleve meghatározzák. Az, hogy mi a férfi dolga és mi a nő dolga, elsősorban az életkörülményektől függ. A fiatalok követik az öregek nyomait. Egy falusi életnek a ritmusát diktálja az éghajlat, mivel a földművelés és az állattartás a fő tevékenység. A száraz évszak, amely kb. 6 hónapig tart, aktivitásokban szegény. Az eső évszak, szintén fél évig tartó, a legnyüzsgőbb időszak.  A szereposztás nem egy megbeszélés eredménye, hanem a történelem során „nemre rögzített” szerep (például a konyha a nő birodalma, az alapanyag beszerzése a férfié) és a „ki mit tud” kombináció alapján működik. Előfordul, hogy a férfinak többet kell nyújtani, de fordítva is lehet. Ebben a környezetben a gyerekvállalás a házassággal automatikusan együtt jár, nem képezi külön megbeszélés kérdését a pár között. Ez magától adódik. A gyerek a pár összekötője. A párnak egy gyerek egyben motiváció a mindennapi közös harcban és egyféle társadalmi biztosíték a jövőre nézve. A gyerekek is nagyon korán csatlakoznak a szerepjátékba a korukhoz illő feladatok ellátásával. A fiúk 7 éves kortól már részt vesznek a madárijesztésben a mezőn, az állatok begyűjtésében, a lányok szintén segítenek a konyhában, a ruhamosásban. Bármilyen csekélynek tűnik a gyerekek segítsége, valamennyire csökkenti a szülők vállán lévő terheket.

  3. Az összefogás

    Olyan térségben, ahol az ember ki van téve a természet szeszélyeinek, az összefogás nem igényel sok erőfeszítést. Mindig akad olyan dolog, amely kényszerit az összefogásra. A pár élete egy nagy rendszernek a része, amely a túlélésről szól. Itt nyilvánvaló, hogy a párnak kivonni magát a rendszerből egyenlő a túlélési lehetősség csökkenésével. A házaspár minkét tagja megtapasztalta ezt már a házasságot megelőző életében is. Azt tanulták, hogy együtt erősebbek, az egyénnek önkorlátozásra van szűksége. A csoportban kell összetartani. Azonban a nagy rendszeren kívül is meg kell találnia a párnak az egyensúlyát. Itt nem számolják azt, hogy ki mennyit végez, ki mennyit tesz az asztalra. Az a fontos, hogy ki mit tud tenni a képességeinek megfelelően. Fontos, hogy az összefogásban nagyobb a nő szerepe, a család egyensúlyát ő tartja kézben. Nehéz időszakokban, például amikor rossz eredményt hoz az aratás, gyakran kell kilépnie a meghatározott szerepköréből. Gyakran megmenti a férjét a szégyentől, mert nagy bukásnak tekinti a társadalom, a közösség, ha egy férfi nem tudja fenntartani a családját. Ilyenkor a nő diszkréten és ezer féle ötlettel tud előjönni a hiány pótlására. Az összefogás tehát egy fontos pillére a hosszú házaséletnek.

  4. A konfliktus kezelés

    A fent említett biztosítékok sajnos nem mindig elegendőek ahhoz, hogy a pár el tudjon kerülni minden konfliktust. A konfliktus kezelés tehát egy másik fontos pillére a hosszú házaséletnek. Mivel a pár nem egy elkülönített, a társadalomtól nem elszakadt jelenség, a konfliktusaiba is van beleszólása a közösségnek.

Konfliktus forrásai

A falvakban egy párkapcsolati konfliktus ritkán vezet váláshoz. A házaspár esetében az elsődleges dolog, ami megrángathatja a házasságot, az a gyermektelenség. Ha egy házaspárnak nem születik gyereke egy hosszú idő után, először a férfinak van lehetősége feleségül venni egy második nőt. Ha kiderül, hogy a gyermektelenség oka a férfiban van, a nőnek van lehetősége elállni, és más férfival élni tovább az életét. Az első esetben – mivel ritka az olyan nő, aki szívesen osztja meg a férjét más nővel – mindenféle konfliktus felszínre kerül.

Egy másik veszély a házaspárra nézve a házasságtörés. A nő részéről a közösség által ez elítélendő, mert felborítja a család egyensúlyát, ha más férfi gyerekét hozza a családba. A férfi részéről szintén elítélendő, mert hivatalosan is megvan a lehetősége több felességet elvenni. De pont ebből a többnejűségből ered a legtöbb konfliktus a házas párkapcsolatban, ha valamelyik feleség nem szívből vállalta ezt a helyzetet. Akkor ott később sem lesz békés együttélés. A nőknek ugyanis házasságkötéskor jogukban áll eldönteni, vállalják-e a többnejűséget, vagy sem.

És bár létezik a többnejűség, sok nő saját kudarcának éli meg, ha a férje második nőt is feleségül vesz. Vannak nők azonban, akik eleve kérik a többnejűséget, hogy a családi terheket később legyen kivel megosztaniuk.

Konfliktus kezelés módszerei

Bármelyik pár panasza esetén indul egy konfliktus kezelési folyamat. Először az öregekből álló bölcsek tanácsa megvizsgálja a helyzetet. Utána egy ajándékcsomagot készítenek, amit a hibásnak ítélt fél a bocsánatkérésével együtt ad át a másik félnek, akinek a bölcsek tanácsa igazat adott. A hibás félnek kell állnia az ajándékcsomag költségét. Ha a férj hibázott, a csomagot a testvérei, vagy a barátai viszik a feleségnek. Ha a felesség hibázott, a vér szerinti rokonai teszik meg azt, egy mediátor (griot) bevonásával.      

Amennyiben nem elegendő ez a lépés, következik a pár ideiglenes elkülönítése. Általában a nő elköltözik a szüleihez pár hónapra, a gyerekek maradnak a férfinál. Ennek az elkülönítésnek az a célja, hogy mindkét fél rájöhessen arra, hogy mekkora hiány keletkezik a másik eltávozásával. A férfi rájön, hogy a finom ebéd és vacsora nem az égből pottyant, a nő is hamar feleslegesnek érzi magát a rokonainál, ahol nincs tennivalója. Egy idő után következik egy „színjáték”, amikor a férj barátai zenészekkel vonulnak a nőt visszakérni. Ez csak formaság, mert egy idő után a pár már alig várja, hogy újra egyesüljön. 

A konfliktuskezelés egy módja a „népszínház”. Amatőr színészek a faluban színre viszik a falu közönségének szórakoztatására és tanulságul a szokásos konfliktusokat és azokra alternatív megoldásokat is hoznak. Sokan nézőként ismerik fel magukat a helyzetben és változtatnak is a viselkedésükön a színházban látottak alapján.

A fentiekre figyelve rájövünk arra, hogy a párkapcsolat igazából egy multikapcsolat, egy csoportkapcsolat, amelyben alig van a párnak beleszólni valója. Párkapcsolat, mert két fél között zajlik, de egy rendszerben működő két fél között, amely rendszer tartja fenn a párt egy szimbiózisban a közösséggel. A párkapcsolat harmóniája a közösség harmóniájával egyezik meg, sőt, annak része.

 „Cherchez la Femme!”

Mi van a szerelemmel?

A szerelmet a Mandéban nem kell úgy érteni, mint Európában. A szeretetből születik meg a kapcsolatban az idő folyamán. És ahogy a házastársak együttműködnek, egymás cinkostársai lesznek, megtanulják és megszeretik egymást. Ebből lesz a szerelem. Van, amikor a szülők döntik el, hogy a gyerekeik egymással házasodjanak. Néha ez egész kicsi korban megtörténik és a kislányok és kisfiúk már úgy nőnek fel, hogy tudják, ő lesz az én feleségem, férjem. Ennek megfelelően viselkednek, bár az elején csak játékból. Így idővel hozzászoknak az ötlethez és komoly szerelmes pár lesznek végül. És olyan is van, amikor szimpátia alapján választják egymást a párok, de nem kizárólag így.

Válnak, vagy nem válnak a Mandéban?
Ritka dolog a válás, főleg falun, de ma már azért egyre gyakoribb. Az már a végső lépés, ha minden konfliktuskezelési mód csődöt mondott. És válás után a nőknek már kevesebb esélyük van férjet találni.

Mi tartja össze a kapcsolatokat?
A rendszer maga. És az, hogy a szereposztásban nincs konfliktus. A férfi és női szerepek egyértelműek.

Mi szakítja szét azokat?
A házasságtörés, vagy ha nincsen gyerek és ez a férfi miatt van. Akkor a nőnek joga van más férfival újrakezdeni.

Afrikaiként azt látom itt, Európában, hogy a formára több energiát fordítanak, mint a kapcsolat lényegére. Miért is akarnak együtt lenni valójában?
A forma azt jelenti: rögtön elképzeléseim vannak, hogyan szeretném azt a kapcsolatot, milyen legyen, hogy működjön. És ez gyakran ütközik a partner elképzelésével. Amikor egy afrikai férfinak és nőnek elég egy tekintet, hogy értsék, szeretik egymást, itt ezt ki kell mondani. Ráadásul rendszeresen mondani kell.

A „kifelé üzenet” itt fontos: ha együtt megyünk valahova, mindenkinek látnia kell, hogy mi összetartozunk. Afrikában nem kell kifelé üzenni. Társaságban inkább egymástól külön töltik az időt a párok, hogy akikkel nem mindennap találkoznak, azokkal lehessenek együtt.

Ugyanakkor, amit itt tapasztaltam meg és nagyon értékesnek találom, az a nyitottság a párbeszédre, hogy nincs tabu a férfi és nő között. Bármiről lehet beszélni. Meg lehet beszélni a gyerekkel kapcsolatos dolgokat, a párbeszéd, az együttműködés a döntésekben létrejöhet. Afrikában például a nők sokszor 6 hónapos korukig nem mondják a férjüknek, hogy várandósak, ha mondjuk teltebb alkatúak eleve. Csak ha már szemmel látható a változás. Hogy bármilyen nehéz kudarc történik a várandósságuk során, azt ne tudja meg a férjük. Így kímélik a férjüket a bánattól. Valójában a nő szégyenként éli meg a vetélését, ezért inkább csak nőtársait avatja be ebbe. A tapasztaltabb idős nők egyéként is előbb észreveszik, ha egy fiatal nő várandós, mint ő maga és rögtön nekiállnak asszisztálni és tanácsokkal ellátni a fiatal nőt. A férfi kör sokáig kívül marad ezen a folyamaton. Afrikában a nők sok mindent a női körben osztanak meg és a férfiak a férfitársaik körében, nem pedig a házasfelek egymással. Az intimitás közöttük azt jelenti, hogy a gondjaikat meg tudják osztani egymással.

Afrikaiként mit jelent fejlődni egy kapcsolatban?

Azt, hogy tanulok a hibámból, ha valami rosszul sült el. Fejlődni azt jelenti, hogy a hozzáállásom változik és a reakcióm változik egy régi helyzetben. A cél: elsősorban a saját magammal való harmónia megteremtése. Ez az első és elkerülhetetlen lépés, és a véleményem az, hogy a párterápiát csak az egyéni fejlődés kísérletének a kudarca idézi elő.

Gondolkodó – coach szemmel

A szerepekről

Úgy tűnik, segítenek egy párkapcsolatban az egyértelmű szerepek. Mitől egyértelműek? Attól, ha kulturálisan ugyanúgy gondoljuk eleve. Vagy attól, hogy ezt egyszerűen nyíltan megbeszéljük egymással, kinek mi a „dolga”, ki mit tesz bele a közös életbe, vannak-e olyam területek, ami csak ez egyik házasfél terepe, mit sose kövess el velem és még sok konkrét kérdés.

Nyitottságról, megengedésről, szeretetről

Mit jelent valójában szeretni? Azt például, hogy engedem szabadon létezni a társamat. Engedem, hogy kövesse a vágyait és hívásait. Elsősorban megismerni, felfedezni szeretném őt és nem elvárom, hogy megfeleljen bizonyos várakozásaimnak. Ez nem jelenti azt, hogy bármit örömmel fogadok a társamtól. Sok árnyalat van ebben a kérdésben még. Nem kell együtt lenni és menni, ha az nem kölcsönösen emel és támogat. És nem vagyunk egymás kiszolgálói, tulajdonai sem. Ugyanakkor a támogató és szerető együttlét segít egyénileg kibontakozni, egyénileg fejlődni, emelkedni, többet és többet kihozni magunkból.

A női körről, férfi körről

Valaha nálunk is működtek – nagyanyáim idejében is így volt még, az 1900-as évek elején, főleg falun, ahol az én nagyanyáim éltek – a női és a férfi körök. Ahol a nők együtt voltak, dolgoztak valamit és közben megbeszélgették a dolgaikat, csak nők, kislányoktól a nagymamákig együtt. Női tapasztalattal, női szemmel és szívvel. A női kör létezett és minden lánynak elérhető volt. Hasonlóan a fiúknak, férfiaknak is volt lehetősége, hagyománya csak egymás közt lenni. Ma már mindenféle önismereti köröket indítunk ennek visszahozására. És rácsodálkozunk a női kör és a férfi kör erejére. És egyáltalán, a kör szimbolikus erejére (körben leülni és beszélgetni, körben állva énekelni, körben táncolni stb.). A körnek ereje van. Együtt könnyebb.

Felelősségről

A Mandéban már a gyerekeknek is világos, hogy felelősek nem csak saját magukért, de másokért is. Világos, hogy érték felelősséget vállalni, megosztani, segíteni, támogatni. A nyugati kultúrákban sokszor az a téma coachnál, pszichológusnál, hol tartok a felnőtté válásban, amikor életkorom szerint már rég felnőtt vagyok. Mikor leszünk felnőttek és felelősek? Tudunk-e, akarunk-e fellősséget vállalni önmagunkért, a közösségünkért, a természetért? Arra tanítjuk a gyerekeinket, amit mi magunk is teszünk. Bármit mondunk is, a példánkkal tanítjuk őket.

Mi vagyok neked, mi legyél nekem?

Európában és a nyugati kultúrákban általában sokmindent szeretnénk mi nők a férfinkkel megosztani, együtt megélni. Legyen a szeretőm, barátom, bírja és állja a sarat az érzelmi hullámaimban, intellektuálisan is partnerek legyünk, segítsen a háztartásban és még sok más. Nem minden párkapcsolat működik úgy, hogy mindezt feltétlenül együtt élik meg a házasfelek. És úgy is lehet támogatóan egymás mellett, egymással lenni. Hogy kölcsönösen kielégítő legyen a felállás, az bizonyára fontos.

Megismerni

Megismerni, felfedezni, élni és élni hagyni a másikat. Végtelenül és egyedien mások vagyunk. A házastársam nem lehet a boldogságom forrása, a hiányaim pótlója, a sebeim begyógyítója, a biztonságom forrása. Ezek már elvárások, tudatos, vagy tudattalan, felvállalt, vagy rejtett elvárások. Terhek is egyben. A harmónia, egyensúly személyes dolog.

A legtöbb, amit tehetek a partneremért, hogy gondoskodom a magam harmóniájáról, egyre jobban és jobban vagyok, frissülök, megújulok, fejlődök egyénileg, élek és élvezem az életemet.

Nemrég egy férfi barátom fogalmazta meg nekem a személyes tapasztalatát, második házasságában élve, amikor szóba jött, miért is váltak el nagy szerelemmel és szeretettel intult első házasságából: az a titka a tartós párkapcsolatnak, hogy engedjük egymást szabadon menni a személyes érdeklődésünk, saját vágyaink után és mellette legyen valami olyan is, amit közösen teremtünk.

(Szerzők: Lassana Traoré, Murányi Krisztina)